Nagy Almás sztorik

Utolsó város, kedvencek között eddig is, ezután is: NEW YORK CITY! 

Nagy Almás élményeim még Phoenixben kezdődtek... Los Angelesből hazafelé jövet nem aludtam valami sokat, 6 órás volt az út, aztán mosás, pakolás és boldogan konstatáltam, hogy plusz egy bőrönddel csak megúszom a nyarat! :D Rövid búcsúzások a reptéren, és újra magamra maradtam. 5 órás repülés után leszállhattam abban a városban, ahova mindig is vágytam...

Ezt pedig már csak ma vettem észre, de legyen ez a bevezető kép. Szóval valamikor réges régen, na azért annyira nem, de álmodoztam erről és nagyban guglizva rátaláltam egy képre. Ma, 2013. szeptember 17-én pedig ülök az új albérletemben Győrben, sajnos már hátrahagyva minden amerikánozást, megtaláltam a képeim között a kép hasonmását... Sikerült!

5 után szálltunk le a géppel, nagybátyám tanácsára a két bőrönd egyikét le akartam tenni az 1-es terminálon, mivelhogy pénteken onnan indultam haza. Hát persze egyedül egész nagynak tűnt a reptér, próbáltam összeszedni a maradék agyamat, hogy elnavigálódjak a 8-as terminálból az egyesre. Air train és társai, szóval másfél óra kevergés után (ami elég szép volt egy félig meghótt' és egy ép bőrönddel, egy nagyobb sporttáskával és egy laptoptáskával) sikeresen letettem a BénaBőröndöt az 1-es terminál Baggage Storage-ába. Ezek után a hostel helyett couchsurfinges host-omhoz indultam, akit valahova a Central Park köré tettem gugli szerint is. Na már most először is kijutni a reptérről... A metrókártya vásárlásához már kaptam is segítséget, méghozzá magyaroktól! :D Szóval elindultam FÉL HÉTKOR és nagyban haladtam a Central Park felé. Egyszer valahogy eltévelyedtem, és egy fekától kértem segítséget. Tudjátok valahogy én megbízom némelyikben, és végülis úgy hozta a sors, hogy csak "jófej fekákkal" találkoztam az út során. 

Szóval feka 'námbőr van' katona srác, és segítségemre kelt, elkísért egy darabon és még a bőröndömet is koordinálta.

A következőkben már telefonos segítséget kellett kérnem a drága török úriembertől, így kemény 3.5 órás metrózgatás után, persze ezzel már magamévá téve a város metrótérképét, megérkeztem Manhattan Uptown-jába...

Rövid csevej, jófej volt a srác, el is mentünk hát kajálni, na meg "bulira fel"-célzattal neki az éjszkának. DE SEMMI! Értitek?! New Yorkban nem volt nyitva egy kibaszott klub sem, ahol lehetett volna táncolni. Kiakasztó. Ettől persze még szeretem! :D De hát na. Mire várna az ember lánya, ha nem erre?! Így aztán korán ágyba kerültem, hogy másnapra újult erővel folytathassam az utamat.

Ugyanis a másnapot a régi Chulás munkatársakkal tölthettem :) Járkáltunk sokfelé, konkrétan lerohadt a lábunk. Voltunk Chinatownban, de hát hal, szok kici kínai, sok ember, minden egymás heyén-hátán és bűűűz... Szóval nem éppen ez lett a kedvenc helyem :D

Aztán egyik személyes kedvencem a Top of The Rock volt... 

És akkor még egy pár fotó a buzi japánoskodás által eltöltött percekből (tehát mikor konkrétan beállsz az út közepére, és tojva az egész Manhattani közlekedésre megörökíted a látványt :D)

A nap délutánjához közeledve pedig szólított a haza szállás és vonultam vissza Manhattan felső részébe... Az estét host-ommal folytattam, aki először is elvitt a Times Squarre...

... ahol szerencsére voltak még nálam is nagyobb idióták :)

Aztán elléptünk valami japánosabb "negyedbe", mindenesetre sikerült betévedni egy japán étterembe, ahol életemben először ettem sushit :) Émény, élmények hátán ;)

Éjszakai élet szerdán... Hát jobb, mint kedden, de számomra nem az igazi. Mert ha már elmásztam a halál f@száról a "jóvilágba", akkor már hip hopos buliba mennék... Az első klub olyan volt, hogy még én is elcsodálkoztam... :D Pedig aztán sok mindent bevesz a gyomrom, de amikor elmész egy NEMbuzibárba, és a FashionWeek alkalmából mindenki be van öltözve, persze ezek többsége férfinak mondható "izé", továbbá a két méteres pasi szőrös lábbal, hónaljkutyával jobban pózol, mint a Cosmo jelenlegi címlaplánya és két idiótán beöltözött "rajzfilmfigura" táncol a gogo-lányok helyett.. Na hát na... 

Szerencsére erről csak egy képem van... Nem akarok itt rémálmokat okozni :)

Az este így hamar kudarcba fulladt, így indulhattunk vissza...

Utolsó teljes napomon már egy nagyon helyi ember segítségét kértem. Ő is amúgy host-om lett volna, de aztán bronx-i lakása miatt eléggé elkapott a "hajjajjjjj, de fehérlenék én ott"-feeling, így aztán csak tourguide lett belőle. Sok felé jártunk, képekben mesélem inkább el ;)

Egész nap bóklásztunk, de végtére is jól éreztem magam :) Aztán hát egyéb okok miatt, de átkérettem magam új barátom lakhelyére magam, tehát hogy utolsó éjszakámra, de hosztoljon ő engem! Ugyebár egyedül voltam a töröknél, aztán úgy éreztem, hogy ő lehet, hogy máshogy is megismerne... Én meg "aztat" nem akarnám! :D Így inkább egy fekára bíztam az életemet... BRONXBAN!

Amúgy elmondom őszintén, egy jónagy Haszkovó-teleppel ér fel az egész. Az más kérdés, hogy hófehérkének éreztem magam, és tuti vannak borzzzzasztó helyei is, de ez a környék mondjuk egészen normális volt. Kábé ami a filmekben van, nekem tök ez jött le. Na meg a tűzlépcsők... :)

És még azért is jártam jól a fekámmal, mert másnap volt olyan drága, és kikísért a két órányira levő reptérre. Meg is várta, míg átjutok a szekjuriti ponton, aztán elváltak útjaink... És én még mindig azt mondom, hogy jó fekákat fogtam ki, és hát szerény személyem gyakrabban fordul(t) fekákhoz, mint úgy általában.. Valahogy nem féltem tőlük, de majd erről is írok, van még mit mesélnem ;)

New york-i kaladjaim itt véget értek sajnos, várt ránk 7 óra repülés Frankfurtba és még kevesebb, mint másfél Budapestre... Aztán csak leszálltunk a magyar valóságba...

Folytatása következik! ;) Viszont ezennel a nagy mesélésnek vége, már csak szemezgetni való témáim vannak. Köszönet mindenkinek, aki olvasott, kommentelt, lájkolt, megosztott! És csak remélni merem, hogy ez itt nem végződik! :)

Harmadik felvonás...

Amikor úgy érzed hazajöttél…

Mert én kábé így éreztem magam, mikor beértünk az „ériába”. Első dologként felkaptuk unokaöcsémet, ő volt a bónusz a hétvége alatt :) Vele amúgy most találkoztam másodszor, és mivel most 5 éves a pár évvel ezelőtti találkozóról fogalma sem volt :) De nagyon jól kijöttünk szerintem :)

Mi az első, amit látni kell Los Angelesből? Hát az ósöööööönt! Így hát a gyors hotelbecsekkolás után léptünk is a partra. Szombat lévén eléggé nagy volta forgalom, így a Venice beachig nem is, de előtte megálltunk egy partszakaszon. A látvány „hú meg há”, aztán ráadásul még a légzőrendszeremnek is jót tette a sós levegő! :D És akkor így néz ki AMA óceán, ami Csendes :)

Ezután elléptünk a Third streetre, amit sajna nem tudok betájolni, hogy melyik részen van, de nem messze a  Venice beachtől. Vacsiztunk egyet az egyik Chipotleban (sajnos függő leszek, ha egyszer visszatérek), aztán pedig felfedeztük a kis utcácskát. Mindenhol zenélő, táncoló talentumok, nagyon feelinges. Már csak ezért is megérni itt lakni, persze akkor még szinte semmit nem láttam L.A.-ből.

21 éves létemre eléggé be voltam sózva, hogy ha szombaton Los Angelesben esteledik rám, akkor márpedig nekem el kell jutnom partizni. Ha kell egyedül, de akkor is mennem kell! Így történt aztán, hogy kaptam egy órát, hogy összeszedjem magam és bár egy 5 évessel a nyakunkon kellett neki indulni az éjszakába, hát volt nekem egy kedves nagybátyám, aki elszállított Hollywoodba partizni és megvárta a 2 órai zárást, ami után felszedett. Persze ez scak a keretsztori, azért nem volt ám ilyen egyszerű.

Kaptunk egy fülest, miszerint nagybátyám egyik haverja épp kidobó ember az egyik klubban, így aztán arra felé vettük az irányt. Kipattantam a kocsiból, és beálltam a 3 sor közül a legrövidebbe. Figyelgettem, aztán mivel érzéseim szerint az egy VIP-sor volt, így tovább álltam a középsőbe. Rengeteg feka volt, nagyon nehezen engedtek be embereket. Kábé pofára ment, meg arra, hogy van-e benn haverod, aki bevisz. Néha odajött a nagybátyám bátorítani, hogy menjek haverkodjak a biztonságiakkal, de azok sem éppen a cukiságok fénypontjai, szóval ejtettem az ügyet :D Meg is fordult a fejemben fél óra várakozás után, hogy inkább menni kéne, de hát nem adom fel könnyen a dolgokat. Beálltam végül is a harmadik sorba, mert onnan láttam a legtöbb embert bemenni. Beengedtek egy sereg feka csajt és ott maradtam 2 feka sráccal. Egyszer csak őket is beengedték, én meg kérdeztem, hogy „most kajak itt hagytok egyedül?” A feka gyerek (valami biztonságosdi) mondta, hogy jaja, várjak még, erre elkezdtem rinyálni, hogy „hát de jurópien vagyok, meg hángérien, meg első és utolsó estém itt és nehogymáááááá ne”. Így megesett a szívük rajtam és beengedtek. Azt még odasuhintották, hogy 20 dolcsi lesz a beugró (1 órával a zárás előtt), de akkor már kurvára nem érdekelt. BEJUTOTTAM!

Folyó ügyek és terem felderítések után végülis a hip hop teremben kötöttem ki (micsoda véletlen). Áradó fűszag, sok pia és sok feka. Mindezt persze egyedül kellett kiélveznem :) Nem estem kétségbe, betámadtam az italpultot, de meg kell, hogy mondjam a fekák között nehéz votl érvényesülni :D Kábé 10 perc várakozás után megkaptam a vodka-narancsomat, aztán elkezdtem zötyögni a kis magam stílusában, és kábé 49 és fél másodpercre megjelent egy feka, hogy akkor táncoljunk :D Így aztán végre táncolhattam igazi fekával, nem holmi afrikai gengeszterrel, hanem igazi meganiggával :D 2-kor aztán bezárt a klub, így véget ért a móka, gyors mekizés után haza is repültünk.

Vasárnap és szieszta-tájm. Szóval csak bícseztünk. Kezdésnek a Laguna-beach, ami kábé 2 órányi kocsikázásra volt tőlünk, este pedig átnéztünk a Venice-re. Kész kavalkád, utcazene fesztivál-feeling, sok hülye ember, sok tehetséges ember, sok „gyógyító-füves” bolt…

Konkrétan arra értünk oda, hogy helikopterrel oszlatják szét a népet, na persze nem az érkezésem miatt (haha), hanem egy helyi dobos banda miatt, akik már annyira kinőtték az utcazenélést, hogy kábé 200 ember volt rájuk kíváncsi. Így aztán ott is sikerült eltölteni 1 órácskát, bár a hűvös óceáni szellő elég hamar beinvitált a kocsiba, így aztán 8 után már indultunk vissza a szállásra.

Este szintén lazulás volt és persze próbáltam intézkedni szállás ügyben. New Yorkban és Győrben… :D

Hétfő. Az a bizonyos csodálatos hétfő!

Unokaöcskös el lett víve suliba, persze én akkor még nagyban alukáltam és kábé fél 11 után vetődtünk ki a hotelból. Első lépésként reggeli-ebéd az IHOP-ban, aztán irány HOLLYWOOD! Az egész napot ott kívántuk eltölteni… Első lépésként is elnéztünk egy tánciskolába, ugyanis ez nagyon nagy álmom volt, hogyha már egyszer hip hop és ha hip hop, akkor Amerika, és ha Nati lenni in Amerika, akkor muszáj kélveznem egyszer legalább az igazi hip hop órát, oridzsinále :)

Szóval kinéztem egy táncsulit, egy tánctanárt,mégpedig DANTE-7-t. Haladó óra természetessssssen, Natika sózott kukacként járt fel-alá a suliban, várta, hogy kezdődjenek a dolgok. Meg kell mondjam, hogy bár most kimaradt pár hónap tánc szempontjából nem voltam olyan borzasztóóóóóóó. Nagyon  jól éreztem magam, olyan mozgása volt a pasinak, hogy majdnem elsírtam magam! Mondjuk izgalmas volt az eleje. Mindenki betévedt a terembe, és a 10 emberből 8-an elkezdtek hajlongani spárgából spárgába. Hát mondom oké, nekem is valamikor leér, ha bemelegítek, de ők azért elég lazán tolták. És nem ám fiatalkák… Volt ott anyuka is, meg még egy idősebb nőci. DANTE (pokla)-7 meg amúgy egy feka gyerek (hát miért is ne), egy jó kis lassabb, de ütemesebb számra táncoltunk. Ezt bűn lett volna kihagyni! Utána persze még pózerkodtam vele, csakhogy legyen bizonyítékom, hogy ott jártam ;D

Ezután fogtuk magunkat és elindultunk a Csillagos utcára, avagy HÍRESebb nevén a Walk of Fame-re. Csillagok, csillagok mondjátok meg nekem… Miért nem jártam még itt?! Ez az utca felért három Venice-beach-csel, egyszerűen eszméletlen hangulata volt. Betaláltunk 2 bácsit, akik olyan faszán táncoltuk, hogy háromszor is visszamentem adakozni :) 

Sőt be is álltam táncolni egy pöppet, így aztán már rögtön ki is szúrtak táncosok :) Szóval így megy ez kérem szépen… Aztán ha már ennyire táncos-napot tartottunk, akkor hát befreeze-ltem a csillagok utcáján :)

Visszafele menet pedig szintén betalált pár feka, bár ők a zenéjük eladásával próbálkoztak és hát be is jött nekik. De meg kell mondjam egészen jó zene… :) 

Továbbá sikerült felvásárolni az egyik üzletet szuvenyírek terén. Sőt, ezután még egy „kedvenc boltos”-at is bejátszottunk, ahol már érett egy új bőrönd megvásárlása… Persze nem csak bőröndöt sikerült venni, de ez már más téma :D Este még sétálgattunk egy kellemes kis utcácskán, aminek sajna nem tudom a nevét :)

Fél 10 után pedig elindultunk utolsó utunkra, ami pedig Phoenixbe vezetett. Sikeres 6 óra után megérkeztünk, volt időm mosni, szárítani és nagy nehezen bepakolni. Fél 7-kor indultunk a reptérre, életem második repülése egyedül, és a legjobb az, hogy NY-ban full egyedül vagyok a szállás eljutásáig, szóval ha ezt olvassátok, akkor faszán túléltem a dolgokat! :D Reménykedem benne, hogy minden menni fog, így aztán búcsúzom, még 3 nap New Yorkozás és hát menni kell haza… Az egész szervezetem tiltakozik, de nincs mit tenni…

Addig is csók!

* * *

A következő bejegyzés még írás alatt... New York, New York!!! <3

Az előző részek tartalma:

Grand Canyon&Hoover Dam

A bűnös város

Második felvonás...

A bűnös város

Valahol ott tartottam, hogy elindultunk a bűnök városába, ahova is 9 körül értünk be. Gyors parkoló keresés és irány egy kaszinó. Először csak kajálni mentünk, aztán próbáltuk felfedezni a várost, ami elég nagy falatnak bizonyult. Én konkrétan zombi-üzemmódban mozogtam, de sikerült lekapni az egyik „szökőkút-táncot”, aztán keringtünk jobbra-balra, mint a mérgezett egerek. Meg kell mondjam ide sem elég 1-2 nap, jó sok izgalmas dolgot ki tudtak találni az itteniek, de hát amennyit lehetett, annyit belesűrítettünk.

Az este kezdett hisztizésbe torkollani a kialvatlanság, fáradtság miatt, így tettem egy villámgyors foglalást az egyik hotelben,méghozzá a Luxorban. Volt már 1 óra, mire élőben is becsekkoltunk, és akkor látom, hogy a szobakártyán a JABBAWOCKEEZ virít! Mi ez ha nem jel? Szóval gyors kérdezősködés után kiderült, hogy épp a Luxorban tanyáznak és adnak elő napi szinten. Így hát ezt isteni jelnek véve próbálkoztam másnap jegyet szerezni. Hozzáteszem a Grand Canyonozás utáni fürdő felbecsülhetetlen értékű, veri a Master Card által nyújtott lehetőségeket, és még egy Luxoros szappant is el tudtam csenni :D

A nagy alvást követően először is a hotel büféjében kezdtünk, ami szintén all you can eat és hát húúúú de sok minden van, a kínai kajától a mexikóin át a cheese cake-ig minden megtalálható. Kaja-kóma állt be nem is sokkal később… Viszont ez pont arra volt jó, hogy agyilag totál kikapcsoltan ismét elbaszhassak egy kis pénzt az egyik kedvenc boltomban :D Miután eléggé a nullához kezdtem konvergálni pénzügyileg, elhagytuk a süllyedő hajót és elindultunk a hotel felé. Közben online csekkoltam a Jabbawockeez-jegyeket és sikeresen meg is rendeltem kettőt. Odamentünk a jegyeshez, azt mondta, hogy még nem érkezett be a kérelem, jöjjünk vissza később. Ez volt másfél órával az előadás előtt, már éreztem, hogy gáz lesz :D

Átvedlés, arcrajzolás után visszatértünk fél órával a dolgok előtt, és még mindig semmi. Na akkor kezdődött a harc a vegas.com-mal, továbbá a kis jegykezelő sráccal. Vegas elküldte a dolgokat, kisgyerek meg nem kapott semmit. 7 óra előtt 3 perccel kaptuk meg a jegyeket, de azért volt egy pár kellemetlen pillanat, amikor tényleg tudod, hogy kifizetted és nem éppen 2 dollárt a jegyért, és nem mehetsz be?! Tuti vérfürdőt rendeztem volna, ha nem jutok be.

Így viszont pont időben érkeztünk és kezdődött a másfél órás őrület. Aki nem ismerné a csapatot, annak egy kis bemutató: a maszkos emberkék jó mozgáskultúrával.

Volt itt minden, leginkább a Harlem shake-n lepődtem meg, no meg a Gangnam style-on. Itt sajnos fotó nem készülhetett, de a show után lőttem pár lesifotót :) És amúgy a végén lekerültek a maszkok… Talán most láttam őket először maszk nélkül… Egytől egyig ázsiaiak, fekák és talán 1 fehér volt… Durvaaaaaaaa O.o

A nagy showra való tekintettel benéztünk még egy buffet-es dologra az este és csak ezután elindultunk ismételten egy nagy sétára, de most a kaszinókat vettük irányba. Jól lejártam a lábamat, aztán végülis beültem játszani, pont nullára jöttem ki :D De legalább nem mínuszban hagytam el a várost :P

Szombaton délelőtt el is hagytuk a várost és következett egy 6 órás laza utazás az Angyalok városába…

Első felvonás - Grand Canyon & Hoover Dam

Los Angeles

Első felvonás

Na csááááááááá!

Éppen a New York felé tartó gépen vagyok, amennyit bírtam pihentettem a szememet, most meg azt sem tudom hány az óra, milyen időzónába vagyok vagy leszek, szóval totál el vagyok veszve. Ez lenne az első része az 5 napos kis sztorimnak, túl sok minden történt, meghalnátok, ha egy posztba sűríteném, és szerintem én is az írással, szóval akkor kezdjük az elején…

Csütörtököt írtunk, 6-kor pattantam ki az ágyból, ugyanis akkor érkezett haza a nagybátyám a melóból. Gyors összekészülés, indulás a legközelebbi Starbucks, feltankoltunk kajából is Mexikánéknál, így aztán vigyorogva indulhattunk el kis túrának nem nevezhető minivakációnkra.

Persze, hogy minél izgisebb legyen, a kis seggszállító járművünk kapta ám a kiképzést. Szóval ahogy felhajtottunk a freewayra, jött ama vasdarab, ami későn lett észrevéve, így egy kellemetlen barátságot kötöttek küszöb-családékkal, ahonnan is kihullt egy pár tag… Szóval kaptunk egy szép kis lyukacskát a küszöbre, de hát oda se neki, Nati menni Grand Canyon, semmi sem állíthat meg!

Volt egy laza 5 óra az út, emlékeim szerint, így kettő körül értünk oda, ahonnan már nem a kis cuncibogarunk szállított. A jegyszerzőkörút után, amiben én sajnos nem vehettem részt, csak élvezhettem a választást, első utunk a váróterembe vezetett… Na de nem ám a buszosba… A HELIKOPTERESBE!

És mit ütöttek rá a piciny kezecskémre? Front seat! 

Rögtön mentünk is a helikopterhez, útitársakként egy német házaspárt kaptunk, és indulhatott a menet. Életem első helikopteres útja, és hát húúúú meg hááá…. Ezt nézd:

Miután leszállítódtunk, tehettünk egy laza fél órás csónakázást a Colorado folyón, aztán a következő körben már repültünk is vissza egy másik útvonalon a kiindulási helyünkre. Kár lett volna kihagyni :)

Következő körben indultunk a Skywalhoz busszal. 8 perc az út, leszállsz, wow, hú, há, pózerkodás ezerrel, de agyilag meg képtelen felfogni az ember, hogy mi van, ha kicsit kijjebb merészkedik az ember, aztán repül egy picit hosszabb ideig…. Áhh, nagyon királyság!

Aztán bementünk a Skywalkhoz, körbesétáltuk, ide sajnos fényképezőgépet nem lehetett vinni, volt 4-5 fotós. Na már most úgy voltam vele, hogy akkor majd pózerkodunk, aztán ha úgy van megveszem azt a rohadt képet. Még egy kibaszott freezet is betoltam a Skywalk közepén, de a fotós egy köcsög volt, a kép kábé semmire nem jó. És akkor ezt kellett volna megvennem 30 dolcsiért. Egy kép. Kettő meg már 60… És így tovább.

A további buszos út elvitt még egy helyre, de ott már nem volt erőm leszállni és körbenézni, így mentünk vissza a kiindulási helyre. Battyogtunk nagyban a kocsihoz, mire megállított minket egy autó és odanézzenek: MÁDZSÁROK! Már kiszúrtak minket, de nem akartak megzavarni… Hjaj de édesek, miben zavartak volna meg?! :D Szóval még mindig kicsi a világ, és tényleg mindenhol ott vannak a magyarok.

Kocsis sztorink itt még nem fejeződött be. Szépen vettük a kanyarokat lefelé a Grand Canyonból, mikor is Róka koma gondolt egyet és csatlakozni kívánt a majdnem 100-zal (és ez most mérföld/óra) száguldó kocsinkhoz… Hát…. Szegényem rosszul járt, a kocsi szintén :D A lökhárító kifordult a másik oldalába, konkrétan a motorháztetőt nem lehet felnyitni. Én visítottam, persze ez nem vicces :D haha

Kábé 2 óra további nyáladzás után elértünk a Hoover dam-hez, pont naplementében, bjutifull volt! :) Kattingattunk párat és vettük is az irányt Vegasba ;)

Folytatás következik!


A bűnös város

Los Angeles ... Amikor úgy érzed hazajöttél

2 nap hesszelés Phoenixben :)

Heyho! :)

Mivel még nem vagyunk nagyon benne az utazásban és konkrétan két napi hesszelésen vagyok túl, és most sem vagyok valami álmos, így gondoltam írok pár sort, és gondolom mindenkire, aki éppen a suliban/melóban rohad :D Mert hát valakinek dolgoznia is kell... Csak nem nekem és nem ma! :D 

Kezdek ráébredni, hogy utálok repülni. Konkrétan nincs baj, nem vagyok rosszul, de marha kényelmetlen és baromira unalmas. Még 12 óra repülőtéren való pöcsölés után se tudtam normálisan aludni, szóval a NY-ból való úton igazán be kell baszni kóstolni az alkoholos italokat, mert ez így tarthatatlan :D És ráadásul fél órával előbb le is szálltunk, de akkor is a repülőn kellett maradni... Logika bazzeg.

Szerencsémre  nagybátyámmal hamar megtaláltuk egymást, bár én azért előtte megnézem az egész repteret, mivel nem beszéltük meg hol találkozunk :D Első utunk egy cuki kis kajáldába vezetett, ahol megreggeliztünk, nem mellesleg ez Rudi egyik kedvenc kajáldája, szóval miért is ne?! :)

Aztán sikeresen lecuccoltunk nála, és hát el kell hogy mondjam, hogy baromi jó helyem van... Egy kis luxus apartmanban húztam meg magam erre a 2 napra (nagybátyám persze itt lakik), és a körbevezetés kábé ebből állt: partyterasz a tetőn, partyszoba itt, medence ott, konditerem fenn, starbucks a sarkon... Szóval most lehet kezdeni sajnálni, de persze csak ha van rá időtök! :D 

Dő partiterasz

És Natika is beült a tárgyaló terembe :)

Aztán ha már így belefáradtunk a nagy semmibe, akkor pancsoltunk is egyet. Tegnap a max hőmérséklet 111 fok volt Fahrenheitban persze, ami majdnem 44... Ezt úgy kell elképzelni, hogy fekszel, örülsz, hogy még tudsz levegőt venni, közben pedig folyik rólad a víz, és már bekívánkoznál a medencébe, de inkább iszod a hűsítő margaritádat :) Na meg ez az a hőmérséklet is, amikor a hülye laptoptartó belesül (NYOMOT HAGYVA) a nyugágy matracába :D

Voltunk kajálni all u can it kínai étterembe, hát húúúú de fincsi volt, kár, hogy otthon nincs ilyen. Persze van kínai meg all u can it is, csak külön.. ehhh...

Aztán miután a vércukrunk rendbe jött, hát eljött az idő, hogy elbasszak még egy kis pénzt, szóval elmentünk vásárolni... Én komolyan sajnálom a pasikat ilyenkor, ezért is jobb csajokkal vásárolni, de ez most elkerülhetetlen volt :D Szóval a pénz beszélt és mondta is sokszor, hogy viszlát... De ha annyit mondok hogy GUESS, DKNY, vagy Calvin Klein cipők... és 25 dolcsiért?! :D Hát sírtam én is na... Szóval elment pár zöldhasú, nem is viszek haza! :D 

Drága nagybátyám éjszaka dolgozik kamionosként, így én magamra maradtam, pontosabban itt volt még a kedves lakótársa is, de ő sajnos nem a fiatal egyetemisták táborát bővíti, hanem a másik oldalt, ami a tanároké :) Így nem volt partizás, helyette nagy szundítás... Nagyon gáz, mi?! :D Már nagyon illett összehoznom egy 5 óránál hosszabb alvást, bár az tény, hogy utána még szarabbul nézek ki, szóval csak az érzés miatt voltam kedves magamhoz :D 

Ma reggel, vagyis inkább délután a Starbucksban indítottunk, ami tényleg itt van a sarkon... Mennyire jól be tudja indítani a kávé az embert... 

És itt volt arra is idő, hogy átdumáljuk a programterveket... Szóval első körben nem L.A-be megyünk, hanem Grand Canyonhoz, onnan Las Vegas, és szombaton tovább L.A-be. Elég húzós kis 5 nap lesz ez, pláne kocsival, de hát buli az élet és most már amúgy is túlaludtam magamat egy hétre, szóval hajrá! :D Fel sem bírom fogni, hogy holnap már ott leszek, és Las Vegas meg ahhhhhhw... Hát besírok komolyan :)

Ebéd életemben először egy mexikói étteremben... Hát valamit nagyon tudnak, nagyon bejött! :)

Aztán mivel látom még nem nyomtam fel pálmafás képet, hát akkor pótlom is a hiányosságokat :) Van egy fajta feelingje, na!

A nap hátralevő részében chilleztünk tovább, vagyis medencézés, és még annyira ráértünk délután, hogy a kondiba is FEL néztünk (nehogymá' ne a legfelső szinten legyen baszott jó kilátással).

Este pedig elmentünk sétálni Rudi lakótársával és még benéztünk a szintén közelben levő és szintén mexikói étterembe... Hát ami jó, az jó! :)

És még egy fontos bejelenteni való: anno még májusban útitársként kaptam egy üveg cigánymeggy ágyas pálinkát... És akkora fasza gyerek vagyok, hogy nem ittam meg... Se én, se a magyar banda, augusztus 20-át is túlélve! Szóval az abszolút nyertesünk: PÁLESZ!

Ezennel köszöntem a figyelmet, további híradásaim időpontját nem tudom előre közölni, kezdetét veszi az 5 napos Grand Canyon-Las Vegas-Los Angeles trip :) Életjeleket közölni fogok természetesen.

Üdvözletem a 45 fokos Phoenixből! :*

Utolsó napok...

Üdvözletem mindenkinek Milwakuee-ból! Éppen 10 órás hesszelésemet folytatom a reptéren, így hát van időm írni. Az más kérdés, hogy a netért kurvára fizetni kéne, én meg csóró vagyok, így majd valamikor megkapjátok ezt a kis írást :)

Szóval valahol Chicago után járunk, ami nap szerint péntek volt, de ’asszem’ szombaton írtam a posztot, szóval valamennyire értesülhettetek az utolsó melómról. Semmi extra nem volt, elbúcsúzás se nagyon, viszont felért egy szabadeséssel az utolsó „kicsekkolás”. Mondhatni erre vártunk már 3 hónapja, na meg a jól megérdemelt utazásunkra.

Szombat és utolsó hétvége lévén el akartunk menni még utoljára partizni, aztán végülis éjfélkor hívtuk a shuttle-t, ami 1-kor sem volt ott, de volt egy kis szerencsénk és mégis bejutottunk Dellsbe. Szerencsére a beugrót akkor már nem kérték, bár szerencséjük, mert ezért a fosért senki nem adott volna ki 10 dolcsit. Szóval ismét egy hosszú éjszaka, mert kábé 4 volt, mire lefeküdtem és hát az utolsó teljes napomon (vasárnap), gondoltam még elmegyek és jól elb@szom a megkeresett pénzem egy részét, szóval elmegyek outletbe. Korai kelés, anyázás, kávénélküli rohanás és fél 11-kor már a Tangerben is voltunk. Lehet, hogy a fáradtságtól, de egyáltalán nem találtam izgalmasnak a shoppingolást, nem volt valami jó a felhozatal, így végülis olcsón megúsztam :)

Délután elkezdtem bepakolni és voltam olyan szerencsés, hogy ismét kaptam egy kocsit délutánra. Életem első vezetése egyedül! Sőt első tankolása is :D Tudom, nagyon gáz, de nem én vagyok a vezetők gyöngyszeme (kivéve persze, ha áramról beszélgetünk). Szóval itt Amerikában kellett, hogy felnőjjek és tudjak egyedül vezetni ráadásként benzint is belepakolni. Most jól megveregettem a vállamat, Nektek már nem kell :D

Este ismét partizni akartunk menni, de valamiért az ég se akarta, hogy jót bulizzunk, így aztán buli nélkül feküdtem le aludni (mosott szarként persze, mert már vagy 2 hete nem aludtam 5 óránál többet egy huzamban).

Eljött a bizonyos hétfő, a bizonyos kicsekkolás is. Délelőtt még nagyban takarítottam, amikor is megérkezett Mama a férjurával és totál kiakadt, hogy mi a f@sz van, miért nincs kitakarítva (hja Szőke lelépett hajnalban), na szóval izgalmasnak ígérkezett a nap megint. Szóval takarítás megspékelve egy kis Mami rinyálással, mert nehogymá’ ő takarítson, nem mintha én lógattam volna a nem létezőmet…

Délben jött a „Marcsi”, drága HR-es banyánk, hogy leellenőrizze, hogy minden rendben van. Még jó, hogy a plafon felé nem figyelt, mert tuti rám vertek volna 100 dollár kártérítést a szétrúgott plafon miatt :D Szóval délben elhagyhattam a szobát, aztán ezzel a lendülettel még be is zúztam a városba, ahol ingyé’ kipróbálhattam a Skyscraper nevezetű csodálatos találmányt. Freedom és társai, üljetek fel egy ilyen szerkezetre, jól megpörget, totál kikapcsol, aztán a hatás kitart még órákig :) Meg volt az utolsó ebéd is a városban, a Baja-t ejtettük útba.

Utálok búcsúzkodni. Voltam már jó párszor ilyen helyzetben, hogy valahol egy rakat jó emberrel összeraktak és aztán eltöltöttünk egy kis időt (vagy éppen többet), és jöhetett a „soha többé nem látjuk egymást” búcsúzás. És ez most kábé triplán igaz volt. Bementem a Crashbe utoljára. Lengyelek, törökök, magyarok, jamaikaiak, amerikaiak… Hát bevallom eléggé szenzitívre vettem a dolgokat, még jó, hogy van hozzá „filmbeli” bőgős zsepim, mert így adja!

Aztán vissza mentem a housingba, tettem még egy kört, elbúcsúztam minden fontos emberkétől, és remélhetőleg jó sokkal fogok még találkozni az életben, legalábbis a magyarokkal biztos, aztán a többi elválik.

Az eredeti tervben a Mamával mentem volna Milwakuee-ba kocsival, de a reggeli hiszti után ez volt a legutolsó amire vágytam. Szerencsémre az egyik srác jött vissza a paycheck-éért, aki ráadásul pont Milwakuee-ban lakik, szóval meg volt a fuvarom :) Paycheck beváltás, és búcsú Dellstől.

Az ide utat eléggé szépen végig aludtam, bár nem feleslegesen, mert fél 10-kor már itt voltam, és azóta csövelek. Most hajnali 1 van, várom az 5 órát, hogy mehessek becsekkolni. Na ismét egy első: életem első repülőútja egyedül. Egészen felnőttem… Na nem mintha eddig nem nőttem volna fel, legalábbis ami a magasságomat illeti, sosem voltak vele problémák :D Viccet félretéve életem legjobb nyara volt. Persze sírtunk a hülyeségek miatt, volt sok rossz dolog is, de sokat adott ahhoz az emberhez, aki most vagyok. Rengeteg „első” dolgot/élményt kaptam is, ezért is nehéz az elválás. Szerintem nagyon jól helyt álltunk, mindent megoldottunk, a housing otthonná vált, az ottani emberek pedig a családommá. Totális egymásra utalás, csiszolódás, segítségnyújtás, spontán dolgok… Rengeteg embert megismertem, és úgy érzem sokan maradnak majd az életem részei. Most még egy ideig úgyis nagy „miss ya”-kolások lesznek, de aztán pár hónap múlva lecsendesedik minden és akkor majd ott lesz pár ember, akikkel még mindig tartani fogjuk a kapcsolatot… Na egészen kezdek elhúzni lelkibazdmegolás irányába, szóval visszaveszek a lelki turkálásból.

Nem is kéne most szomorkodni, életem nyaralására készülök! :) Órákon belül Arizonában landolok, végre élvezhetem a hamisítatlan forró nyarat, elfelejthetem a zsírtól tocsogó Crasht, Mama faszkodásait, bőrrohadást előidéző aquaparkot, egereket a szobában, és hát a jövőre nézve most még a győri életemet is elpakolom jó mélyre.

Apropó erről jut eszembe, hogy mivel még mindig a reptéren rohadok és nem valami bícsen, tehát még gondolhatok a jövőmre… Ha valaki tud albit Győrben, az szóljon már legyen oly kedves!  Meghálálom! :)

Na ezzel zárom is soraimat, keresek pálcikát a szemeim nyitva tartásához, továbbá lassan el kell kezdenem bújkálni a biztonságiak elől, mert már idejöttek megkérdezni, hogy minek ülök a semmi közepén. Minden üres, csak a takarítóbácsiiii közlekedik a kis gépével. Na csákómákó, jelentkezem! :*

* * *

Éppen Phoenixben rohadunk a nagybátyámmal az apartmanjamedencéjénél... Nem panaszkodom ;)

Volt egyszer egy Chicago...

Helló!

3 napos chicagoi utunkat lezártuk, hát jöjjön a kis beszámoló. Lefoglaltunk mindent előre, első nap sikeresen megnéztük A babot, továbbá RémRendesCsaládos szökőkúttal pózerkodtunk, továbbá másnap 3 méterrel a felhők felett jártunk (Skydeck), ettünk fincsi pizzát, aztán shoppingoltunk is egy sort. Hazafele busz kifizetve, szóval minden rendben ment...

Persze ez csak a normális emberekkel történhet meg, és nem velem/velünk :D Nekünk ugyanis az indulás előtti napon beközölte a drágalátos couchsurfinges hostunk, hogy kábé kapjuk be, ő nem gondolta volna, hogy tutira megyünk, így hát lelép a városból ... Persze no para, semmi okunk nincs félni, Amerikában megyünk, minden spontán és így a legjobb! :D

Szóval odafele szerencsésen volt fuvarunk, így szerda reggel félkómásan sikerült elindulnunk, először is a városba paychecket váltani, aztán pedig a Dunkinba egy kis koffein-töltésre. Az út 3 órás volt, a megérkezés pedig 3 éves gyerekek módjára, tátott száj, csorgó nyál és a "nem hiszem el, hogy itt vagyunk" vigyor tündöklése 5 órán keresztül. Parkolót okosba csináltuk, 24 órás jeggyel lefoglalva, aztán kezdetét vette a városnézés :)

Buckingham fountain

Aztán a bizonyos Bab

3 órát elcsászkáltunk, aztán már az éhhalál környékén gondoltunk arra, hogy nem húzzuk tovább magunk után a vércukor szintünket, így betoltunk egy chicagói deepdish pizzát. Hát, nem panaszkodtunk :)

Aztán, ha már minden fasza, akkor hát menjünk shoppingolni - irányzattal be is vettük az utcákat, szegény sofőrünk pasi létére már az öngyilkosságon gondolkodott, de hát evvan! :D 

Miután elköltöttük a fél fizetésünket, és eléggé el voltunk keseredve a nemszállásunk miatt (a mekiben kávéba folytottuk bánatunkat), aztán kiötöltük, hogy akkor legyen autóban alvás, de azért vigyünk valami "melegítőt", így aztán felszerelkezve pár doboz itallal kocsiban éjszakáztunk. A gerincem még ép, de egy jó masszázst eltudnék viselni.

Következő nap pedig mentünk Skydeckezni, mert az is kötelező látnivaló, a város csodálatos, szerencséen csak fél órát kellett várnunk, íííííme:

Következő terv... Hát egy napja voltunk Chicagóban, de amit meg kellett nézni azt megtettük. Szállásért nem akartunk fizetni, a város éjszaka eléggé kihalt volt, így aztán visszajöttünk Madisonig.

A téma még mindig shopping, 5 órán keresztül, aztán pedig sofőrünk haverjához mentünk. Parti, hát perszehogy partizunk, a konyhában pián kívül nem is volt más, a garázsban csak Merci állt, és hát így jutottunk el a buzibárig :DDDDDDD Na hát ezt nem kommentelem.

Madison éjszaka

Másnap lazulósan indultunk Dellsbe, mire sofőrünk kiakadt, hogy fáradt, hát vezessek. 4 éve van jogsim, de kábé ötször vezettem, szóval hát na. Apa, bizonyítsd be!!! :D Még Te sem mernéd odaadni a kocsit... De hát hol nő fel az ember lánya, ha nem Amerikában?! Szóval kaptam a seggem alá egy Mazdát, hogy vezessek haza Dellsbe. Alexandrával nagyon élveztük a dolgokat, nagyon laza emberek vannak itt, hogy csak úgy rá merik bízni egy másik emberre az életüket, a kocsijukat :D 

Sőt, annyira belejöttünk (és elkéstünk), hogy a sofőrt kidobtuk dolgozni és megkaptuk estére a kocsit!!!! Na ez a fekaság ám :D Szóval jó kis endorfinhormontúltengés volt tegnap, vuhúúúú :)

Hja és hozzáteszem még mindig nincs internesönöl jogsim, de hát ez nagyon nagy zárójelekben jegyzem meg :D

Időközben ledolgoztam az utolsó munkanapomat is, de most rohanok készülődni, utolsó bulit is ma toljuk a  Wettben, szóval majd jelentkezem. Csókoltatok mindenkit! :*