Volt egyszer egy Chicago...

Helló!

3 napos chicagoi utunkat lezártuk, hát jöjjön a kis beszámoló. Lefoglaltunk mindent előre, első nap sikeresen megnéztük A babot, továbbá RémRendesCsaládos szökőkúttal pózerkodtunk, továbbá másnap 3 méterrel a felhők felett jártunk (Skydeck), ettünk fincsi pizzát, aztán shoppingoltunk is egy sort. Hazafele busz kifizetve, szóval minden rendben ment...

Persze ez csak a normális emberekkel történhet meg, és nem velem/velünk :D Nekünk ugyanis az indulás előtti napon beközölte a drágalátos couchsurfinges hostunk, hogy kábé kapjuk be, ő nem gondolta volna, hogy tutira megyünk, így hát lelép a városból ... Persze no para, semmi okunk nincs félni, Amerikában megyünk, minden spontán és így a legjobb! :D

Szóval odafele szerencsésen volt fuvarunk, így szerda reggel félkómásan sikerült elindulnunk, először is a városba paychecket váltani, aztán pedig a Dunkinba egy kis koffein-töltésre. Az út 3 órás volt, a megérkezés pedig 3 éves gyerekek módjára, tátott száj, csorgó nyál és a "nem hiszem el, hogy itt vagyunk" vigyor tündöklése 5 órán keresztül. Parkolót okosba csináltuk, 24 órás jeggyel lefoglalva, aztán kezdetét vette a városnézés :)

Buckingham fountain

Aztán a bizonyos Bab

3 órát elcsászkáltunk, aztán már az éhhalál környékén gondoltunk arra, hogy nem húzzuk tovább magunk után a vércukor szintünket, így betoltunk egy chicagói deepdish pizzát. Hát, nem panaszkodtunk :)

Aztán, ha már minden fasza, akkor hát menjünk shoppingolni - irányzattal be is vettük az utcákat, szegény sofőrünk pasi létére már az öngyilkosságon gondolkodott, de hát evvan! :D 

Miután elköltöttük a fél fizetésünket, és eléggé el voltunk keseredve a nemszállásunk miatt (a mekiben kávéba folytottuk bánatunkat), aztán kiötöltük, hogy akkor legyen autóban alvás, de azért vigyünk valami "melegítőt", így aztán felszerelkezve pár doboz itallal kocsiban éjszakáztunk. A gerincem még ép, de egy jó masszázst eltudnék viselni.

Következő nap pedig mentünk Skydeckezni, mert az is kötelező látnivaló, a város csodálatos, szerencséen csak fél órát kellett várnunk, íííííme:

Következő terv... Hát egy napja voltunk Chicagóban, de amit meg kellett nézni azt megtettük. Szállásért nem akartunk fizetni, a város éjszaka eléggé kihalt volt, így aztán visszajöttünk Madisonig.

A téma még mindig shopping, 5 órán keresztül, aztán pedig sofőrünk haverjához mentünk. Parti, hát perszehogy partizunk, a konyhában pián kívül nem is volt más, a garázsban csak Merci állt, és hát így jutottunk el a buzibárig :DDDDDDD Na hát ezt nem kommentelem.

Madison éjszaka

Másnap lazulósan indultunk Dellsbe, mire sofőrünk kiakadt, hogy fáradt, hát vezessek. 4 éve van jogsim, de kábé ötször vezettem, szóval hát na. Apa, bizonyítsd be!!! :D Még Te sem mernéd odaadni a kocsit... De hát hol nő fel az ember lánya, ha nem Amerikában?! Szóval kaptam a seggem alá egy Mazdát, hogy vezessek haza Dellsbe. Alexandrával nagyon élveztük a dolgokat, nagyon laza emberek vannak itt, hogy csak úgy rá merik bízni egy másik emberre az életüket, a kocsijukat :D 

Sőt, annyira belejöttünk (és elkéstünk), hogy a sofőrt kidobtuk dolgozni és megkaptuk estére a kocsit!!!! Na ez a fekaság ám :D Szóval jó kis endorfinhormontúltengés volt tegnap, vuhúúúú :)

Hja és hozzáteszem még mindig nincs internesönöl jogsim, de hát ez nagyon nagy zárójelekben jegyzem meg :D

Időközben ledolgoztam az utolsó munkanapomat is, de most rohanok készülődni, utolsó bulit is ma toljuk a  Wettben, szóval majd jelentkezem. Csókoltatok mindenkit! :*