Fire-party! :D

"Ha más mesélné, nem hinném el magamat" című sorozatunk második része következik...

Ahogy az lenni szokott, a meló után jól esik néha 1 kis sör, vagy valami hasonló finomság, így aztán pont úgy hozta a sors, hogy egybeverődött a fele magyar társaság, így kellemesen meg tudtunk ülni egy kis madafaka hungarian, valamint "I restauran'" and ha már ilyen hosszú ez a mondat, akkor ez good for you! :D (Részlet egy hungarian madafaka naplójából, alias a kis kabalaállatunk: Petya) Ne haragudjatok, ez a tegnapi este hozadéka, és mivel most már 1 óra van éjfél után, és már vagy 2 órája várunk a ruhánkra a mosodában. Na szóval na, értitek...

Ha már így megoldottam a bevezetőt, hát jöjjön az izgalmas rész... Éppen izgalmas álmok közepette fetrengek a francia emeletes ágyamban, mikor is pár perces vergődés után Lillus fel tud kelteni. Azt hittem, hogy ez még része a fiilippinek búcsúbulijának, ugyebár minden éjszaka őket hallgattuk hogyan bandáznak...
Na de lényeg a lényeg, hogy egyszercsak berontottak hozzánk, hogy FIRE, FIRE, PASSPORT, PASSPORT!
Mire átkonvertáltam magamban az előző 2 szót, már nagyban rángattuk ki magunkat a szobából és hát igen: kettővel arrébb ég valami :D Hát, miért is ne a közelemben ugyebár?! :D Remélem senki sem lepődött meg... Szóval miután kijártunk lábon egy kis szívinfarktust, és a vércukrunkat is felküldtük a p!csába, felkaptuk a laptopot-telefont- és én személy szerint az ipodomat és rohantam ki. Perszehogy az útlevelemet elkevertem, de annyira nem érdekelt akkor. Bár most már sírunk a röhögéstől, de azért bennem volt a remegés, na :D

Konkrétan elküldtek minket az apartman másik végébe, onnan néztük a dolgokat. Valahogy nem így képzeltem el, hogy találkozom a szexi tűzoltó bácsikkal, na de hát na... :D

Hja és még egy kép a kis menekülttáborunkról :D

Na szóval jó kis fire-party volt, fél 6-kor jutottunk vissza a szobánkba, így mosott sz@rként ért minket a reggel. Most hogy már túlestünk egy kis hurrikános dolgon, na meg egy kis "leégetjük a fél házat"-szituáción nem is tudom mi hiányzik még a repertoárunkból. Mit szeretnétek még? :D

A mai délelőtti program shoppingolás volt VÉÉÉÉGRE! Na persze majdnem nem lett belőle semmi, ismét hoztam a formám... Pontosabban ez most nem az én hibám, hanem a cseheké, mert kurv@ra nem maradtak a szobában, hogy bejussak dél előtt, miután végeztem a mosodában... 

SHOPPING. Hát mit is mondhatnék, végre találtunk egy jó boltot: 1 $-os bolt :D Igen, ugyanaz, mint az 1 eurós, tele van amerikás cuccal. Ki is fosztottuk, vettünk amerikás papucsot, party-poharat, hajgumikat, estébé estébé ...

Aztán beszabadultunk a WalMartba, végre el tudtam b@szni 50 $-t. Jól esett, na :D Persze ez kábé csak kaja volt. Na jó beszereztem még egy amerikános rövidgatyát. Mert kell és mert fuckin' american girl-ök leszünk :D Képek majd érkeznek, íme a shoppingolás utáni öröm:

Őőőőhm, miután megjöttünk lövettem egy fotót a szexuális lifeguard rucinkról, íme:

A meló ma baromi jó volt, először élveztem, mióta itt vagyok :D 6.5 órából 1.5 óra szünetem volt.. DE FIZETIK! :D És végre volt meló, péntek lévén kezdett beindulni a mókuskerék, már nem csak egymást néztük.

Itt meg még csak 1 múlt, 2 órája ülünk a mosodában, lassan végzünk az itteni első mosásunkkal (erre is ihatunk holnap, nemde?! :D ). Na jó, nem erre iszunk majd, hanem arra, hogy jön még egy rakat hungarian madafaka.

Délelőtt pedig meglátogatjuk a víziparkot civilben, váhvuhvááá :D Egy kis relax, 4-től ismét meló.

Jelentkezem majd ;)

ÉLEK ÁM!

Sorry, hogy nem adtam tegnap életjelet, de kajakra tornádó-készültség volt, fészbúkra még tudtam írni, a szálláson meg már nem volt net. Mindenesetre íme a tegnapi pötyögésem:

Hurrikán! HOL?

A mai napunk ismét korán kezdődött köszönhetően a cseheknek, mert valamiért 7-kor már csörömpölniük kell a teafőzéssel, pedig nem is mentek dolgozni, csak 10-kor boltba. Amúgy nem hogy megkérdezték volna, hogy „b@sszátok meg, kő’ valami?”, csak simán leléptek.

Végül Lillussal elmentünk futni és innen üzenem: Apa, igazad volt, jött a jó idő, 26 fok körül volt már délelőtt, majdnem megdöglöttünk futás közben.

Amúgy ma volt az első nap, hogy végre emberi formát ölthettem: kaptam kölcsönbe hajvasalót, és volt időnk is elkészülni kajálni… Hát erről is van mit mesélnem :D

Szóval tudni kell, hogy még mindig nincs kajám, és már pénzem se nagyon, hogy vásároljak ilyen szarokat (mármint köszi az SOS zsét, majd jól jön,h a be akarok vásárolni, de ilyen fost nem kívánok vásárolni, ami itt van). Tehát el szoktunk nézni az employee-camteenba, és ott olcsóbban tudunk kajálni. Aztán egyszer csak a konyhás néni gondol egyet és aszongya, hogy ingyé van minden. Na hát ma is elkiáltotta magát, mi meg ugrottunk rá, mint a ’hómlesszek’ alias hajléktalanok, a jamaikaiak ott vihogtak rajtunk :D Íme a mai hajléktalan-ebédünk, lehet irigykedni :D

Miután kigurultunk a kajáldából, én jöttem vissza átöltözni és 4-re mentem melóba. Ismét izgalmas volt, ugyebár ma is lifeguardként tevénykedtem, és azt hittem hogy boring lesz, mivel először le sem szartak. Ott ültünk háromnegyed ötig, aztán egyszer csak odaküldték betanulni egy sráchoz. Eltelt 20 perc és jöhettünk szünetre :D Aztán kimentünk a külső részre, nézegettük a semmit, hja le is b@sztak, hogy nem a szexi fehér felsőt vettem fel, csak egy fehér trikót, ami az enyém, de neeeeem baj.

6 fele elkezdtük bezárni a külső részt, aztán újra mentünk be felügyelni. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy kipróbálhattuk az egyik csúszdaféleséget, ami leginkább egy vidámparki vizes-hullámvasúthoz hasonlítható. Hát öcsém, a nap fénypontja volt! :D Ha szabadnapom lesz, rohanok majd ám kipróbálni mindent! :P

Mentünk tovább, egyszer csak jön a supervisor, hogy menjünk le az alsó szintre, és mindenkit elkezdtek kiküldeni. Láttuk, hogy kinn durván szakad az ég, villámlik, és mindenki az alsó szinten üldögélt. Végre értelmet nyert a KEEP CALM elcsépelt mondata! :D Kábé fél órát csöveltünk ott, aztán mondták, hogy mehetünk vissza dolgozni… 10 perc múlva ismét szünetünk volt :D Végülis 9.10 fele végeztünk, hazajöttünk és most iszogatni fogunk, yeah! :)

Hja igen, elértük a 3000 megtekintést, szóval iszom Rátok! Thank you guys! :)

Május 30. - Tehát jöjjöna mai nap :)

Gondolom már kifolyik a szemetek az olvasástól, meg igazából már az enyém is, szóval próbálom rövidre fogni :D

Tegnap jó kis iszogatós estet tartottunk a lánykákkal, 1 körül sikerült lefeküdni, így a reggeli 7-es kelés nem épp volt a legjobb. Ismét lifeguard meló, szokásos dolgok, megyünk össze-vissza. Kicsit unalmas, kivéve ha jön egy kis viharocska, aztán korán be tudjuk zárni a külső részt :D

4-ig voltam, aztán fogtuk magunkat a csajokkal és elmentünk csúszdázni. Oh hát.... fucking awesome volt! :D A Thrift Shop c. szám sora jut erről eszembe, kajak mi is úgy vigyorogtunk végig, mint a fekák ebben a klipben: Thrift shop

Aztán, hogy még fokozzuk az izgalmakat, elmentünk a 4D-s moziba. Rólam tudni kell, hogy nem vagyok az a nagy mozizós, inkább otthon filmezek, 3D-s moziban sem voltam még... 

Mondjuk erre az 5 perces kis filmre is kellett ám időt szánnunk, ugyanis nem akartak beengedni minket. Nincs még security cardunk, szóval 5 kibebaszott percért rohangáltunk fél órát, de megérte! :D 4 féle filmet lehet megnézni, mi a Frankeinsteint néztük meg, ááááááááh marha jó volt! :D 

Most pedig visszakecmergek a szobámba (a mosodában üldögélek), próbálom megkeresni elveszett humorforrásaimat, aztán nézek egy filmet és relax! :)

Holnap végre bejutok a Wal Martba, csaktán' tudok valami érdekes eseménnyel szolgálni ;)

Csókoltatok mindenkit :*

Ittam Rátok! :D 

Sose tervezz...

Üdvözletem mindenkinek, aki idetéved, vagy éppenséggel tűkön ülve várja mindennapos, talán nem éppen unalmas pötyögéseimet :) Külön köszönet azoknak, akik kommentelnek, illetve akik külön véleményezték a blogomat, nagyon jól esik az effajta támogatás, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok mindenkit érdeklek majd :) Amúgy pedig lassan átlépjük a 3000 oldalmegjelenítést, szóval majd iszom Rátok! :D 

Na nézzük mi is történt mostanság... Ugyanis mindig kihagyok néhány dolgot, még mindig túl sok az információ! :D Tegnap ugyanis lefelejtettem, hogy szakmát váltottam: fodrász lettem, de nem magamnak "komponáltam" új sörényt, hanem az egyik srácnak: méghozzá (figyeljé') KÖRÖMVÁGÓ ollóval nyírtam fel féloldalt a haját, aztán szintén eme nemes tárggyal RÍTKÍTOTTAM meg a haját. I'm a fuckin' hairdresser! :D 

Ennyit a tegnapról. Ma éppenséggel ismét korán kellett kelni, 9-re mentem dolgozni. Megemésztve a tegnapi szabadnapot, gondoltam majd ma jól kidolgozzuk magunkat, de neeeeeeeem. Nem is a Crash Landingsbe voltam, hanem szakmát váltva (ismételten, haha), LIFEGUARD lettem. Tudjátok, mint a Pamela Ánderszón in dő Béjvács. Na persze nekem nem volt olyan szexi tukános piros fürdődresszem, csak egy sima mezei piros rövidnadrág, és egy GARBÓval ékesített feszülős, fehér póló. I HATE IT! Olyan érzés volt, mintha éppen fojtogatnának. Nyáron. Blöeee

Na, ha már túlléptünk a ruhák iránti ellenszenvem, akkor szépen oda is csapódhatunk egy lifeguard csajhoz, aki amúgy Wisconsin állambeli (40 km-re lakik), faj: fehér ember, kor: 20, nyelv: fuckin' american english, amit kurvára nagyon nem értek, ha madafakába tolja.
Feladat: 30 percenként kell váltogatni a helyeket, nézni az embereket, inteni, ha csúszhatnak a csúszdán, kiszedni a gyereket, ha épp belefúlni készül a vízbe, mosolyogni a feka bácsira, aki relaxál a bébimedence mellett, elindítani a vidámparkhoz hasonló "vízi hullámvasutat". Na szóval ilyesmik :) Nem rossz amúgy, de most 1-2 hétig itt szophatok, de még a saját melóhelyemen sem tanultam be mindenhol, erre átraknak :D Nem rossz, persze, de fasznak kinek van kedve 12 órázni, megdögleni a melegben? Pláne, hogy kábé ki kell szedni azokat az embereket, akik hát... Hogy is mondjam... A bubis medencében verik a farkukat?! :D És ez komoly! :D Nem én találtam ki, az igazi lifeguardosok mondták... Szóval így menjetek aquaparkba! :D

2 szünetem is volt, végre bekóstoltam a pizzát, amiből már vagy 100-at csináltam: ÉS FINOM! Undorítóan néz ki, de finom.

Miután jól "kimunkálkodtuk" magunkat, kezdetét vette AZ orientáció. Minden új Chula Vistás dolgozónak ott volt a helye, amolyan biztonsági dolgokkal teli, "agyfasztkapokmá"-feelingű dolog volt. Én konkrétan a szemhéjamat tornáztattam, nagyban pislogtam, el ne aludjak, na meg persze tartottam a fejem, ne hogy leessen az asztalra :D

Timetable. Hát elég fasza a beosztásom, ugyebár nem csütörtökön lesz az a bizonyos következő szabadnap, hanem majd jövő kedden! Viszont már két napja cookieson élek, és már kezd kicsit elegem lenni. Mindenképp kéne shoppingolni, de másra nem fogom ráhagyni, hogy vegye meg a fél boltot, szóval ha minden jól megy és nem változik a menetrend, akkor pénteken be tudok menni a városba busszal (mármint amiért kicsengettük azt a bizonyos 100 $-t) és jóóóóól bevásárlok, yeah! :D
Most nézem, kétszer leszek OC-s, ami azt jelenti, hogy nyitok-zárok... MÁR ÚGY VÁROM!

Miután "ki-fákkjúztuk" magunkat, visszajöttünk a szállásra, kaptam 'ajcsiba' egy tasakos müzliport, ami a holnapi ebédem lesz :D Aztán a nagy dumálások közepette inkább fogtuk magunkat az egyik cseh csajszival és elmentünk futni. Asszem nagy HEROk vagyunk, ez nem kérdés.

Nem mellesleg ma van a fillipinek utolsó napja, jól bevásároltak, aztán mire visszaértünk már volt egy kisebb before-party, aztán kaptunk sört is :) Erről hoztam ma képet Nektek:

Holnap csak 4-re megyek dolgozni, így tudok aludni végre. Csók mindenkinek, hamarosan jelentkezem! :*

DAY OFF!

Tegnap faszán bealudtam a laptop társaságában, szóval nem volt esti dorbézolás senkivel. Így viszont ma reggel frissen és üdén, végre jetlag-mentes stádiumban vetettem VOLNA bele magam a munkába, mikor is közölték velünk, hogy rossz az idő (igen, ezt én is észrevettem), ezért nem nyitják ki a kinti részt, szóval ma lesz szabadnapunk és holnap mehetünk 9-re dolgozni. FUCKYEAH! Annyi szerencséjük van, hogy nem lakunk messze, mert akkor tuti hisztiztem volna :D Végre egyszer lenne kedvem dolgozni, csinálni erre nem. Hát fuck.

Egyébirán meg jól jött a nap, kár, hogy kajám lassan elfogy, pontosan elfogyott, így ha szerencsém van és nem kell túlórázni szerdán, akkor be tudok menni a busszal a Wal Martba és tudok venni valami kaját. Amúgy meg mire vannak a jó barátok, ha nem arra, hogy muffint lopjanak a konyhából nekünk?! :D

Egyébként a délelőtt rendrakással telt, annyi energiám volt, hog még el is mosogattam azt a kemény 3 tányért és 2 kanalat, odanéééézzz! Ha már meló nincs, akkor el lehet 'intézni' a valós idejű életjeladást skype formájában. Örültem mindenkinek, csók még egyszer! ;)

Délután traccspartiztunk Lilluskával, aztán fogtuk magunkat és elindultunk a pötyögő esőben futni. Na jó, hívjuk inkább joggingnak :D Aztán végülis a nagy fáradtságra való tekintettel csak sétáltunk és traccsoltunk tovább. Készültek képek is, íme:

Micsoda zöld-ség :D

Továbbá pózekodtunk táblával is!

Majd aztán, hogy csillapítsuk étvágyunkat (vagyishát az enyémet, mivel én nem tudtam tarhálni a melóból), hát elmentünk az én melóhelyemre, VETTÜNK (persze employee-kedvezménnyel) sült krumplit vacsira, aztán meg még két cookiest is reggelire, yummi! 

Visszatérve csináltunk is képet, címként esetleg adhatnám a pózekodj a -saját pénzeden - vett kajával, vuhúú! Erről csak az jut eszembe, mikor először vásároltunk a Wal MArtban (na jó, eddig egyszer), és a kajákat fényképezgettük a padkán ülve. Képzelem hogy nézhettünk ki kívülről... Mint a debilek, bááászki :D

Amúgy a blogba még nem említettem a nap poénját, amit már fészbúkon említettem... Szóval a piercingem és a fülbevalóim kivételével egyet értek, sőt ezt alá is írtam. Na de hogy a hajszínemet megváltoztassam?! Are you f*cking kidding me?!  Erről ennyit...

Hja, azt sem meséltem, hogy a zuhanyzóval mit éltünk át az első napon. Szóval, ha néztétek a képet, de inkább mutatom mégegyszer:

Szóval ha jobban megnézitek van lenn egy csap és van fenn egy zuhanyrózsa. A víz csak az alsóból jön, és el nem tudtuk képzelni, hogy hogy a picsába francba jön az ki felül. Szóval első nap konkrétan fröcskölgettük magunkat :D Bár elképzelésünk sem volt, hogy hgoy tudunk majd hajat mosni. Már majdnem szobát akartunk volna cserélni, mikor mondták a többiek, hogy van valami rajz (persze, hogy nálunk nincs) és aszerint kéne lefelé húzni a dolgokat... Hát Lilluska drága ment és elkezdte tépegetni a felső, de víz sehogy sem jött belőle... Aztán persze kiderült, hogy az alsóból kell huzogatni valamit és úgy jön fentről a víz. Konkrétan mikor meghúzod akkor olyan hangot ad ki, mintha hányna valaki. Ideális nagy buli után :D

Asszem mára ennyi, lassan fekszünk, filmezünk, holnap meló 9-tól. Good night, kisses from the USA! :*

Room number: 198

Gondolom mindenki kíváncsi, hol hajtom le a fejemet, szóval végre csináltam képeket :)

Kupit nézni nem ér! :D Ez még csak amolyan kezdeti sokk, csak belakjuk hamarosan ;))

Tehát akkor üdvözlök mindenkit kis lakosztályunkban :D Amint belépünk ez a látvány fogad (igen-igen, a sok cucc!)

Aztán ha benézünk balra, akkor ott láthatjuk a fürdő-wc kombót szexuális rózsaszínben:

És íme a várva várt francia emeletes ágy (vagy hogy is nevezzelek szépségem):

Én felül alszom :)

És még egy kép a konyhánkról :) 

Még élek...

...csak szólok...mielőtt azt hinnétek, hogy meghaltam! :D 

Kicsit bedarált a meló, tegnap konkrétan  jöttem haza és aludtam is, de mindent csak szépen sorjában... Hátha szerzek még pár sírban kitörő, vinnyogó nevetést :D (mint mondjuk a tukános inggel: 

Szóóóval tegnap már nem tudom milyen nap volt, de kevesebbet aludtam, mint amennyit akartam volna és ez az egész napomat, sőt még a mait is befolyásolta (tehát egy zombi hozzám képest minimum Pocahontas volt). 

Akkora hero voltam, hogy délelőtt elmentem futni! Nem tudom honnan lett ehhez energiám, de mindenesetre kibebaszott jól esett. Mondjuk elég sok minden átsuhant közben a fejemben. Szépen betettem a zenémet, jó kis meganigga zenét (végre van párhuzam a feeling és a környezet között :D), aztán elindultam a "másik" irányba, tehát távolodtam Chula Vista-tól. Közben több minden felmerült bennem. Mint például, hogy remélem a futás segít, hogy - csakhogy Lillust idézzem - ne egy rózsaszín fánkként guruljak be a reptéren szeptemberben. Bár ez elég távoli dolog, el is hessegettem, és akkor jött a következő:

Ha már Amerika, akkor horrorfilmek, és és és és és mi van, ha kiugrik valami kötsög a puskájával, megerőszakol, letépi a fejem, feldarabol, elás, esetleg eléget, vagy közben megkínoz és a többi... Így jutottam el másfél kilométerre levő campingig, ami bőven elég volt, és jöhettem is visszafele. Egyenlőre ennyi lelkibazdmegolásos nyomás is elég volt nekem, szóval az első futásról ennyit :)

Következő lépés az volt, hogy szerezzünk valami kaját. Valamelyik csaj azt mondta, hogy ingyen is lehet kajálni a személyzetis kajáldában. Hát elmentünk oda, de ingyen nem lehetett. Nincs se kártya, se az említett 1-2-3$-os adagok, hanem van egy csomó kaja, aztán kg-ra mérik és azután fizetsz. Ugyebár 3$ az "amerikai" adag, hát simán be lehet puszilni egy olyat is. Az enyém szerencsére csak 1.80 volt... DE!

Megszólalt a konyhás néni, hogy vége a kajaidőnek és a maradékot megehetjük ingyé' :D Na azt képzeljétek el, mint a hiénák rászabadulunk a kajára :D Szóval megvolt az év első dinnyéje, pluszban még ananász. Az  a szívás, hogy elhozni nem lehet semmit. És ez nem csak itt van így. Kész a kaja mondjuk a gyorsbüfébe, ahol én vagyok: mondjuk nem tudják eladni, vagy kicsivel többet kezdtek el sütni, és egy idő után nem lehet kiadni a vendégnek... DE NEKÜNK SEM! :D 

Szóval megsirattuk a kukában landoló csirkedarabokat és borsószemeket... Szörnyű látvány volt! És már nem is kell azzal jönnöm, hogy "de Etiópiában éheznek"... Itt vagyunk példának mi! :D 

Tegnap 4-re mentem dolgozni. Baromi fáradt voltam, azt hittem, hogy "csak" 11-ig dolgozom. Hát jó mondták, hogy szombat miatt tovább van nyitva, tehát akkor 12. Eszméletlenül kurva fáradt voltam, alapból négyet láttam mindenből, agyam szinte elporladt, amikor mondtak valamit, akkor csak néztem előre, mint egy zombi.

Most a Delivery részen voltam, tehát kajakiszállítósdit játszottunk. Először pizzákat kenegettem, aztán úgy 6 fele elkezdtek jönni a rendelések. Még jó, hogy még nem kellett kezelnem a rendelős gépet, ami mondjuk annyira nem nehéz, csak kár, hogy angol-ügyileg nem ott tartok, hogy lazán - faszán, de igazán - el tudjak beszélgetni amcsikkal vagy meganigga amcsikkal. Szóval rendelés felvéve, csináljuk a kajákat és utána kiszállítás. Egy filippinó csajszi tanított be (Kim), baromi cukker, volt még egy jamaicai srác is, és hát beszélgettünk a nyelvi különbségekről.. Mondjuk a "How are you?H" volt az első, amit kérdeztek... Hát ez még csak nem nehéz, tehát rögtön mondtam, hogy "Hogy vagy?". 

Aztán itt jött a próbálgatás, miszerint "Hodzs vadzs? - Én nadzson jól!" -feelingben, és tényleg: nehéz a nyelvünk... Másik sztori, amit hallottam, hogy a cica-t is nehezen ejtik a jamaikaiak. Mondjuk a b*zit vagy a p*ncit könnyen... Nem értem :D 

Szóval kiszállítósdinál tartottam. APA MOST BÜSZKE LENNÉL RÁM: VEZETTEM. Na persze nem áramot, hanem kocsit. Na jó, nem kocsit, hanem kis golfautót, de ha azt nézem már elég rég vezettem :) Ez a számlázós dolog még kicsit magas nekem, de mindegy.

Már említettem mennyire zombi-üzemmódban voltam, így reménykedtem elég erőteljesen, hogy elengednek időben. De kurvára NEM. Már majdnem hisztis p!csát kezdtem játszani, kajak majdnem elbőgtem magam, annyira kivoltam (hja majdnem hogy szünet se jár nekünk...), mert csak nekem kellett maradni zárni. Végül ami megmentette a kisfőnököt attól, hogy egy jót 'anyázzak', az életem első borravalója, amit meg is tarthattam [(nem) köszönöm Tesco!] : 

10 kibebaszott dollár :D Vuhúúúú :)

Ezután alvás következett meglepő módon...

Mai nap még "izgalmasabb" volt, ma mentem először a Cactus nevezetű helyre. Ez egy kinti burgeres rész, ahol először is jól megizmosodik az ember, mire leveszi az összes fából készült táblát (ami úgymond az ablakot helyettesíti - mondom, hogy hulla vagyok, már nem vagyok képes gondolkodni).

Végülis kábé 10 ember vásárolt ma nálunk kaját, de a kisfőnök baromi jó fej volt, ugyanis csinált nekünk koktélt, sőt még a cheeseburgert is megkóstolhattuk... SŐŐŐT még valami hurkaszerű cuccot is hotdogban. Munkatársam szerint inkább egy szardarabhoz hasonlít, én meg nem mondom, mire gondoltam először :D

1 órával előbb végeztem ma, ennek most marhára örülök amúgy, és végre behoztam a lemaradásom itt is, talán most már vége a jetlag-féle kínlódásnak, szóval rápihenek az éjszakára, várom a szobatársamat :)

Majd jelentkezem, tsók! :*

Amikor túl sok(k) minden történik ;D

Hey!

Próbálok gyorsan írni, mert hulla vagyok. Na szóóóóval reggel nagy nehezen feltámadtunk porainkból vala, majdan  összeszedtük magunkat az előre megtervezett túrácskánkra, amit a környező erdőben tettünk meg vala.

Nagy itt az erdő, sőt, itt folyik a Wisconsin folyó is, mondjuk addig én még nem jutottam el. Az erdő szép, és aki ismer, annak örömmel üzenem, hogy kábé nincs allergiám... Szimplán csak megfáztam, szóval a zsepik fogynak szintúgy, bár inkább kevesebb.
Amúgy érdekes, hogy ahogy mennénk be az erdőbe volt egy cipőtisztító, hogy biztosan ne piszkos cipővel kolbászoljunk?! :D

Amúgy a szobatársainkkal voltam, két cseh csajszival és egy szlovák-magyar leányzóval, akivel már pózerkodtam pár képen (ez szinténaz ő lába! :D)

Érkezéskor kaptunk 1 kajajegyet, ami egyszeri ingyen zabálásra jogosít fel. Hát most volt itt az idő, hogy kihasználjuk, elmentünk a Chula Vista főbejárathoz, két útbaigazítás után megtaláltuk a helyet (az első-recepciós-segítségünk biztos tuti lett volna egy amerikainak. Elhadarta, mi meg csak okay-okay, és mentünk tovább a következő emberünkhöz, aki végülis egy ottani pincér volt :))

Végül hamburgert ettünk sültkrumplival... Hát ez a finom itt baszki! Nem az édes-ragacsos genyók, hanem a húsos, sós dolgok. És mindezt ingyen?! Kurva nagyon jól jártunk! :D

Nem volt sok időnk zabálni, rohanni kellett az orientácóra. Lényegében papírozni kellett, de volt legalább 20 oldal, és szerintem a vesénk eladását is aláírathatták volna velünk, nem tűnt volna fel. Ráadásul újabb dollárlevonásokkal jár az itt létünk... Mondjuk a kis névkártyánk 7 dollár, továbbá egy keddi orientáció ami 20 kibebaszott dollár lesz... 

Aztán elosztottak minket munkahely szerint. Én a Crash Landings nevezetű gyorsétteremben dolgozom. Egyenruha: fekete gatya-cipő és TUKÁNOS ing. Kaptok képet ígérem. De csak akkor, ha nem fogtok nagyon sírni a röhögéstől :D 

Szintén papírozás volt, aztán megkérdezték, hogy ki akar dolgozni ma, hát én jelentkeztem. 4-re mentünk vissza, és fél 12-ig voltunk. Fárasztó volt nagyon. Néha pörögtünk csak, de volt olyan, amikor 6-an ültünk és néztük egymást. Jobban szeretem, ha pörög a munka.

Hogy mit is csináltunk?! Hamburgert, sajtburgert, pizzát, sültkrumplit, na meg álltunk és néztük egymást. Szerencsére nem ezt fogom csinálni 3 hónapon keresztül, ez csak az egyik munkakör. Leszek simán takarító, mármint ezen a helyen, vagy mondjuk leszek outdoor munkán is. Szóval izgiiii :)

Egy filippinó csajszi tanított be, nagyon cukker volt :) És ma kivételesen ingyen ehettünk, ez megint hmaburger volt sült krumplival, hát evvan, ezt kő' szeretni :D

Elbírnék viselni most egy masszázst amúgy a lábamon, nagyon meg vagyok halva. Meló után még bontottunk egy sört, hogy megünnepeljük az első munkanapot, aztán beültünk a mosodába beszélgetni :D És most alvás. 2.18 van, szóval ennyi mára. Ma 4-től dolgozom szintén, próbálom kialudni magam... Majd jelentkezem! :*

Budapest-Chicago 3 percben :)

Míg a többiek a jetlag tüneteit próbálták enyhíteni és relaxáltak, addig próbáltam hasznossá tenni magam és letöltöttem 5-féle videóvágó-szerkesztő programot (mindegyik sz@r), és próbáltam 3 percbe belesűríteni az utazásunkat és érkezésünket :)

És most már én is vízszintesbe helyezem magam; holnap orientáció lesz, de szerencsére csak egytől... És mivel még éjfél sincsen ki tudjuk aludni magunkat. Jó éjt! :*

Ui.: életjeleket várom ám! ;)

The first shopping in US

Hey!

Gondolom már most elegetek lehet belőlem, mert sokszor rám jön a szófosás, de amíg van idő, addig írok, aztán ha meg nem lesz, akkor még a végén hiányolni fogtok :D Szóval ez most egy sokszorosított adag így az elején ;D

Azt hiszem nagyon jól ki lett találva a program, miszerint ma csak shopping és pihizés volt terítéken. Szóval reggel 10-kor jött értünk a buszocska és mentünk Wisconsin Dellsbe. Ez kábé 10-12 percnyire van tőlünk, elvileg legyalogolható táv (mondjuk az kérdéses, hogy milyen állapotban :D).

Elvileg ugyebár ez egy kis városka, de van itt 2-3 aquapark, egy állatkert, vidámpark, és minden nagy és minden még nagyobb! Mint gyerekek a cukorka-boltban, nagyranyitott szemekkel és OMG-fejekkel utaztunk egészen a Walmartig.

Még szerencse, hogy 3 órát kaptunk shoppingolni, ugyanis ez a "helyi teszkó" triplája (ha nem több) az otthoni teszkónak.

Próbáltuk felfedezni a dolgokat, először is mindenképpen kellett vennünk fánkot, persze 4-félét, mert miért is ne... Hát, majd láthatjátok a képen, egyes egyedül a csokis-színes cukorkás volt finom, a többi ocsmányul édes... A meggyes muffinnak tűnő dologban is nagyot csalódtam! :D Na de legalább megkóstoltuk, tudjuk, hogy mit (ne) vegyünk majd legközelebb

További észrevételek:

• Továbbra is minden nagy és óriási. Kis kiszerelést még csak nem is ismerik, mindenből legalább 6-ot kell venni (szóval nem is csodálkozom, hogy mindenki gurul, mert ha már meg kell venni x darabot, akkor nem rohasztja magára).
• Édes, cukros, mízes-mázos. Ha kóstoltatok már túlédesített dolgot, akkor szorozzátok meg 100-al, aztán emeljétek az 5.-re. Na kábé ilyen a cukortartalom itt mindenben. Még a kenyér is édes basszameg.
• Coke-feeling meg volt és tényleg minden országban másmilyen ízesítésű. Ez meglepő módon még édesebb, mint nálunk :D 
• Ha már kóla, akkor megemlítem, hogy olcsóbb, mint a víz. :D
• Marha szigorúak az piáknál, ciginél. Vízummal tudtunk csak piát venni (persze nem magamnak - TÉNYLEG! :D), szóval ezt is be kell vinni a pénztárosoknak a gépbe.
• Mindenki cukker. Mármint nem cukros, hanem édi-bédi :) Épp kerestük a vajat, meg is kérdeztünk egy nénit, rögtön átváltott "bálna nyelvre" :D Aztán jöttünk ki az első amerikai shooping után, amit persze meg is kellett örökíteni, szóval pózerkodtunk a bevásárlókocsival, amikor megállt egy nő és ő kérdezte meg, hogy lefotózzon-e minket. Haláli. :)

A visszatérés után volt egy regisztráció-.szerűség, ami nem várt -100$-os kényszeres búcsúval járt, ami lássuk be, egy be nem kalkulált dolog volt, "mert hát szállítódva leszünk és a többi..." jogcímen. Hátakkorjó.

Voltunk sétálni, mondjuk messzire nem jutottunk, inkább ledőltünk napozni az aquaparkba... Ki kell használni az időt, gondolom 1-2 héten belül emberundorral fogunk küzdeni, de most még eléggé laza, 1-2 ember jut egy négyzetkm-re :D 

Íme az apartmanunk kívülről:

További képeket az alábbi linken leshettek meg:

natUShka in the U.S.A

megérkeztünk! :)

Üdvözlet minden egyes drága Olvasómnak a Wisconsin állambeli Chula Vista Resortból! :)

A repülést sikeresen túléltük, de azt most megmondom, hogy hazafelé én oltári nagy bulit csapok előtte, hogy aztán az egész utat végigaludjam! Az én seggem hátsóm erre nincsen kiképezve :D

Perpill amúgy reggel 6 óra van, 1 órája szenvedek, azt se tudom mennyit aludtam összesen, de most már nem tudok.

Szóval ott tartottam a sztoriban, hogy végülis csak leszálltunk Chicagoban (fél órás késéssel), lebattyogtunk és akkor először is be kéne jutni az országba... Elég rendesen rá voltam/unk(?) parázva, már borítékoltam, hogy én leszek a kiválasztott, akit elvisznek vallatni negyed órára... DE NEM! :D

Legnagyobb meglepetésemre csak annyit kérdeztek, hogy "most járok először az Államokban?!" Aztán ujjlenyomatot vettek, aztán egy kis retinapetting a retina scanerrel (vagy mivel :D), és jöhettem is.   

Csomag felvéve, dekkolás a reptéren várva a kis buszunkat, közben beleszippantottunk az amerikai fresh airbe, pózerkodtunk is...

... aztán végre előállt a mi kis cunci iskolás FEKETE autóbuszunk... Sárgának nem sárga, de a mienk ;D

A sofőr bácsi nagy arc volt, és tényleg jófej... Itt mindenki jófej :D Közel 4 órát utaztunk, közben tiszteletünket tettük egy "kis útszéli kajálósoron", ami itt konkrétan egy kaja-plázával volt egyenlő. Az idő eléggé szar esős volt, egy óra utazás után végig esett.

Itteni idő szerint fél 10-re meg is érkeztünk, és elfoglalhattuk a szállást. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jó, mert mondjuk emeletes ágyak vannak, de kábé akkora mintha 3 "belsőkolis ágyat" egymáshoz csapnánk :D Itt minden nagy, a tűzhely is kábé kétszerese az otthoninak, meg úgy tényleg minden.

Wifi van, bár mivel 100-an csüngünk rajta egyszerre, így tegnap elég nehéz volt szörfölni, ráadásul a jel elég gyenge a szobákban. A filippinók tanácsára (mert hogy itt minden és mindenki van!) a mosodában fogjuk lebonyolítani a komolyabb beszélgetéseket, itt elég, ha csak életjelet tudunk adni :)

Na igen, egy kis szó az itteniekről... Hát baromi nagy üdvrivalgás volt, mikor ideértünk :) Kár, hogy ez a csoportocska 1 hét múlva lelép, mert mindenki hatalmas arc... Csak megkérded, hogy where is the party?/welcome drink?, aztán már landol is a kezedben valami ismeretlen eredetű sör (egyéni tapasztalat :D)

A mai nap lesz egy kisebb tájékoztató, aztán elvisznek minket a Walmartba shoppingolni, utána meg "felfedezzük Amerikát" :) Készítek majd az apartmanról is képeket, mindent szépen sorjában! :)

Hja, és köszönöm a sok üzit, nagyon aranyosak vagytok! Hamarosan jelentkezem, tsók! :*

Üdv a fedélzeten!

Ez a poszt valahol az Atlanti-óceán felett születik, kábé az út felénél… Mivel már minden bárányt megszámoltam, kiittam/tuk a repcsi büféjét, és az összes testrészem eldeformálódott, így hát próbálkozom hasznosan eltölteni az időt :)

A ma reggeli indulás valahogy egész NORMÁLISAN telt, nem kapkodtam, minden papírkát elhoztam, extra büszke vagyok magamra :D 3.20-kor indultunk el Pestre, én végig aludtam az utat, viszont ez nem volt sok idő, 2 óra alatt a reptéren voltunk, de még ez is túl korán volt, így még aludtunk Apuval egy fél órát a kocsiban.

Negyed 7-kor volt találkozó, bár már mindenki előbb ott leledzett, és végre rátaláltunk egymásra Lillával, akit a fészbúkon ismertem meg :)

Elárulom nektek, hogy a mostani repülőteres-mizéria sokkal rövidebb ideig tartott, mint mondjuk mikor mentünk Helsinkibe. Hát azt az idegállapotot, hogy tuti befértünk-e 10 kg-ba?! :D Na itt szépen becsekkoltunk, minden ment a maga rendjén.

Na persze kinek nem, ha nem nekem alapon, avagy a további sorok a „ha más mesélné, nem hinném el magamat”- jegyében történtek… Először is ki kellett dobnom a testpermetemet, mivel 125 ml kiszerelésben volt (az lényegtelen, hogy max 50 ml volt benne), de hát nem 100-as, így érzékeny búcsút vettünk egymástól.

Volt még másfél óránk a beszállásig, így hát fel tudtam keresni egy kávézót, 4 dl kávét le is gurítottam (amúgy most már egy liternél tartok kábé :D). Düsseldorfba minden király volt, elég hamar elment a VéPé-Győr buszmenet-idejű utacska…

A düsseldorfi reptér nem olyan nagy, hamar bejutottunk a helyünkre, gondoltam becsekkolok onnan is, hogy tudjátok élek, és nem vesztem el, de a wifi is fizetős volt, a fél literes víz meg 3.5 euró. Azt hittem rosszul hallok, csak pilláztunk a csajra mikor kinyögte, hogy seven euro :D

A sztorinak itt persze nincs vége… Most jön a „hozom a formámat” rész. Nagyban kommunikálok a drága sorstársakkal, mikor is a hangosban felhangzik becses vezetéknevem. Infarktus-közeli állapotok, és „nem én voltam” valamint „miér’ mindig én” – típusú arcok váltakozása… Végül is csak új beszállókártyát kaptam (na meg sikeresen elpakoltak a jó kis helyemről).

És még mindig nincs vége! :D Szállnánk fel a gépre, mennék be a jeggyel, erre besípolok. „EZEK TUTI ENGEM AKARNAK!”. Szóval én vagyok a kiválasztott, mentem és átvizsgáltak kívül-belül, és végre felszállhattunk a gépre (hihetetlen :D).

A kaja jó, és még pia is van… Mondhatnám úgyis, hogy bebasztunk megkóstoltuk a ház ajánlatait :) Hja, nem kell aggódni, nem éheztettek, kaptunk cuki salit, meg csirkét valamit

tésztás trutyival, és még meggyes pite is volt! :D Kötelező kávéadag természetesen elfogyasztva, most már „csak” 3.5 óra a landolásig, addig befonom a szemöldököm, esetleg kiisszuk a készletet. Na szóval még élek, és reménykedem abban, hogy Chicagoban nem szúrnak ki… Lécci-Lécciiiiii!

repülőutunk végéhez közeledve :)

Kaotikus állapotok...

"Kedves Én!

Az utóbbi napok felérnének úgy 5 egymást követő "Bari közttel", és bár az agyi kapacitásod is egy adag sütlkrumplihoz konvergál (legyen inkább hawaii melegszenyó - köszi Lajos! :)), még mindig van pár órád, hogy elkészülj."

Igen, megvoltak a kötelező, de inkább erősen ajánlott búcsúzások (akitől nem, attól hatalmas bicsi-bocsi, kiengesztelést megoldom! :)), búcsú-dumcsik, agymosások. Köszi! :)

A mai nap is egészen izgalmasan és kilométer-hiánytalanul telt... Időközben megjártam Győrt, hogy tegyek egy csodálatos vizsgát, aztán persze miért is ne szeressem a Volánt, hogy csak 8-kor megy buszom este... DE HÁT MIT ÉRDEKKKKEL?! Kevesebb, mint egy nap és Amerikában landolok. Mondjuk agyilag még marhára nem járok ott, tényleg felfoghatatlan, sőt, elég lazán kezelem egyesek szerint. Igen, izgulnom kéne, de inkább be vagyok sózva, szóval menjünk má'!

Na szóval mindenki nyugodjon le a picsába ne essünk pánikba, probléma megoldása folyamatban. Nagybőrönd kész, mérlegképes könyvelő állapotban... cöcöcö... 21.3 kg, egész jó vagyok! (azt hiszem megúszok egy reptéren idegeskedést, továbbá megoldottam a hova a francba dugjam a cuccaimat - ne a kabát zsebbe - kérdést is! - BÖRGII!)

Kézipoggyász még mindig kérdéses, de azt is mindjárt megoldom! Órák kérdése...

Van még másfél órám indulásig, próbálok felébredni agyban is, és tárolni az információkat. Próbálok átszellemülni japán turista-módba, mindent megörökítek, mert ha agyilag nem is, de fényképezőgéppel tudok fókuszálni, aztán egyszer csak eljut az agyamig is, hogy mi történik. Hja! Ha nagy utazásra készültek, soha, ismétlem: SOHA ne vizsgázzatok előtte nap. Agyf@sz.

Na nem rinyálok, megpróbálom feltalálni magam, alvásnak nincs értelme, majd a repcsin.

Hja, nem is említettem merre visz az szél! :D Szóval!

9.15-kor felszállok a Liszt Ferin, hogy aztán 1.50 alatt (hjé, egy laza VéPé-Győr táv! :D) megérkezzünk Düsseldorfba, ahol 2 órás bolyongás után felszállhatunk a Chicagoba indul gépre. Ottani idő szerint fél 3-kor, itteni szerint fél 10-kor landolunk. Lesz valami interjúskodás, ujjlenyomat, ami szintén beletellik még 2 órába. Aztán valahogy csoportba szerveződünk és filmbeli SÁRGA ISKOLÁS BUSSZAL (vuhúú) utazunk még kicsivel több, mint 3 órát WISCONSIN DELLS-be. Tehát ottani idő szerint úgy fél 9 - 9 magasságában már jó helyen leszek :)

Tehát a következő bejegyzés már a világ másik feléről jön! Valóra válik a nagy álom... :)

Tsók!

Ui.: Drága Kommentelő-Népség! Egy észrevételem lenne, hogy dobjatok már egy nevet is a komment végére, mert még mindig nem vagyok "látó", se egyéb misztikus lény, szóval nem tudom ki kicsoda :) Üzenem Floridának, hogy Floridával nem szolgálhatok, de lesz majd más! Bár ha jobban belegondolok...

FLORIDA

Welcome DRINK!

Akkor csapjunk is bele a nagy blogolásba!
Üdvözlet minden kedves meghívottnak/idetévedőnek/ismerősnek és ismeretlennek! Ez a blog a következő 4 hónapomat hivatott bemutatni az aktuális idő-hely valamint érzelmi állapot függvényében.

Miért éppen blog? Egyrészt grafomán típus vagyok, másrészt az amerikai napok is 24 órából állnak (tudtommal), így nem jutna idő arra, hogy minden egyes ismerősöm tudomást szerezzen rólam - általam, eme csodálatos földrészek közötti galaxisban (a'la internet). Nem veszem zokon, ha kommentelnek a drága Olvasók, sőt az sem okozna lelki traumát, ha esetlegesen én is hírt kapnék felőletek, legyen az skype, fészbúk, g-talk, füstjelek, morzejelek esetleg postagalamb formájában! :)

Először is egy kis bevezetés a bevezető után, avagy miért éppen Amerika?
Emlékeim szerint már legalább 10 éve vágyódom a tengerentúlra, továbbá az utóbbi időben elkaptam egyfajta betegséget, ami "hip hop-dance-szindrómának" hívnak :D Szóval hip hop, Nagy Alma, L.A., Chicago, Grand Canyon, fekák, sajtburgerek RESZKESSETEK, JÖVÖK!

Régi álmok ide vagy oda, az egész procedúra már októberben megkezdődött egy  tájékoztatóval... Ha visszarepülünk az időben pár hónapot, -ami már fél évet is kitesz - akkor pontban landolunk kicsiny Bridge-ünk egyik termében. Tehát van egy cég, és van sok-sok ember, akik segítettek nekem és még pár száz sorstársamnak, hogy kijuthassunk Amerikába. Ők a  CampLeaders csapata, és a féléves procedúra másfél hete ért véget, mikor is már minden papír meg volt, hogy hivatalosan is beléphessünk az Államokba, valamint munkába is állhassunk :)

Innen pedig már csak napok választanak el, hogy ténylegesen át is érezhessük azt a bizonyos "amerikai feelinget". Csomagok lassan bepakolva, vizsgaidőSUCK kivégezve (12 órával a reptérre indulás előtt, yeah!), búcsúbulik kipipálva (köszönöm csajok! - szeptemberben welcome-party! ;D) és már csak hármat kell aludni az indulásig!

Köszöntem az eddigi figyelmet, szerelmes leveleket, hiányzol-üzeneteket továbbra is várom (csak elfér az egóm mellett) a fenti módokon és puszilok mindenkit!

Annyira maradt hátra, mint előre: öveket bekapcsolni, angol nyelvtudást beizzítani, szociálisan átállítódni és irány AMERIKAAAA! :) Tsók :*