Harmadik felvonás...

Amikor úgy érzed hazajöttél…

Mert én kábé így éreztem magam, mikor beértünk az „ériába”. Első dologként felkaptuk unokaöcsémet, ő volt a bónusz a hétvége alatt :) Vele amúgy most találkoztam másodszor, és mivel most 5 éves a pár évvel ezelőtti találkozóról fogalma sem volt :) De nagyon jól kijöttünk szerintem :)

Mi az első, amit látni kell Los Angelesből? Hát az ósöööööönt! Így hát a gyors hotelbecsekkolás után léptünk is a partra. Szombat lévén eléggé nagy volta forgalom, így a Venice beachig nem is, de előtte megálltunk egy partszakaszon. A látvány „hú meg há”, aztán ráadásul még a légzőrendszeremnek is jót tette a sós levegő! :D És akkor így néz ki AMA óceán, ami Csendes :)

Ezután elléptünk a Third streetre, amit sajna nem tudok betájolni, hogy melyik részen van, de nem messze a  Venice beachtől. Vacsiztunk egyet az egyik Chipotleban (sajnos függő leszek, ha egyszer visszatérek), aztán pedig felfedeztük a kis utcácskát. Mindenhol zenélő, táncoló talentumok, nagyon feelinges. Már csak ezért is megérni itt lakni, persze akkor még szinte semmit nem láttam L.A.-ből.

21 éves létemre eléggé be voltam sózva, hogy ha szombaton Los Angelesben esteledik rám, akkor márpedig nekem el kell jutnom partizni. Ha kell egyedül, de akkor is mennem kell! Így történt aztán, hogy kaptam egy órát, hogy összeszedjem magam és bár egy 5 évessel a nyakunkon kellett neki indulni az éjszakába, hát volt nekem egy kedves nagybátyám, aki elszállított Hollywoodba partizni és megvárta a 2 órai zárást, ami után felszedett. Persze ez scak a keretsztori, azért nem volt ám ilyen egyszerű.

Kaptunk egy fülest, miszerint nagybátyám egyik haverja épp kidobó ember az egyik klubban, így aztán arra felé vettük az irányt. Kipattantam a kocsiból, és beálltam a 3 sor közül a legrövidebbe. Figyelgettem, aztán mivel érzéseim szerint az egy VIP-sor volt, így tovább álltam a középsőbe. Rengeteg feka volt, nagyon nehezen engedtek be embereket. Kábé pofára ment, meg arra, hogy van-e benn haverod, aki bevisz. Néha odajött a nagybátyám bátorítani, hogy menjek haverkodjak a biztonságiakkal, de azok sem éppen a cukiságok fénypontjai, szóval ejtettem az ügyet :D Meg is fordult a fejemben fél óra várakozás után, hogy inkább menni kéne, de hát nem adom fel könnyen a dolgokat. Beálltam végül is a harmadik sorba, mert onnan láttam a legtöbb embert bemenni. Beengedtek egy sereg feka csajt és ott maradtam 2 feka sráccal. Egyszer csak őket is beengedték, én meg kérdeztem, hogy „most kajak itt hagytok egyedül?” A feka gyerek (valami biztonságosdi) mondta, hogy jaja, várjak még, erre elkezdtem rinyálni, hogy „hát de jurópien vagyok, meg hángérien, meg első és utolsó estém itt és nehogymáááááá ne”. Így megesett a szívük rajtam és beengedtek. Azt még odasuhintották, hogy 20 dolcsi lesz a beugró (1 órával a zárás előtt), de akkor már kurvára nem érdekelt. BEJUTOTTAM!

Folyó ügyek és terem felderítések után végülis a hip hop teremben kötöttem ki (micsoda véletlen). Áradó fűszag, sok pia és sok feka. Mindezt persze egyedül kellett kiélveznem :) Nem estem kétségbe, betámadtam az italpultot, de meg kell, hogy mondjam a fekák között nehéz votl érvényesülni :D Kábé 10 perc várakozás után megkaptam a vodka-narancsomat, aztán elkezdtem zötyögni a kis magam stílusában, és kábé 49 és fél másodpercre megjelent egy feka, hogy akkor táncoljunk :D Így aztán végre táncolhattam igazi fekával, nem holmi afrikai gengeszterrel, hanem igazi meganiggával :D 2-kor aztán bezárt a klub, így véget ért a móka, gyors mekizés után haza is repültünk.

Vasárnap és szieszta-tájm. Szóval csak bícseztünk. Kezdésnek a Laguna-beach, ami kábé 2 órányi kocsikázásra volt tőlünk, este pedig átnéztünk a Venice-re. Kész kavalkád, utcazene fesztivál-feeling, sok hülye ember, sok tehetséges ember, sok „gyógyító-füves” bolt…

Konkrétan arra értünk oda, hogy helikopterrel oszlatják szét a népet, na persze nem az érkezésem miatt (haha), hanem egy helyi dobos banda miatt, akik már annyira kinőtték az utcazenélést, hogy kábé 200 ember volt rájuk kíváncsi. Így aztán ott is sikerült eltölteni 1 órácskát, bár a hűvös óceáni szellő elég hamar beinvitált a kocsiba, így aztán 8 után már indultunk vissza a szállásra.

Este szintén lazulás volt és persze próbáltam intézkedni szállás ügyben. New Yorkban és Győrben… :D

Hétfő. Az a bizonyos csodálatos hétfő!

Unokaöcskös el lett víve suliba, persze én akkor még nagyban alukáltam és kábé fél 11 után vetődtünk ki a hotelból. Első lépésként reggeli-ebéd az IHOP-ban, aztán irány HOLLYWOOD! Az egész napot ott kívántuk eltölteni… Első lépésként is elnéztünk egy tánciskolába, ugyanis ez nagyon nagy álmom volt, hogyha már egyszer hip hop és ha hip hop, akkor Amerika, és ha Nati lenni in Amerika, akkor muszáj kélveznem egyszer legalább az igazi hip hop órát, oridzsinále :)

Szóval kinéztem egy táncsulit, egy tánctanárt,mégpedig DANTE-7-t. Haladó óra természetessssssen, Natika sózott kukacként járt fel-alá a suliban, várta, hogy kezdődjenek a dolgok. Meg kell mondjam, hogy bár most kimaradt pár hónap tánc szempontjából nem voltam olyan borzasztóóóóóóó. Nagyon  jól éreztem magam, olyan mozgása volt a pasinak, hogy majdnem elsírtam magam! Mondjuk izgalmas volt az eleje. Mindenki betévedt a terembe, és a 10 emberből 8-an elkezdtek hajlongani spárgából spárgába. Hát mondom oké, nekem is valamikor leér, ha bemelegítek, de ők azért elég lazán tolták. És nem ám fiatalkák… Volt ott anyuka is, meg még egy idősebb nőci. DANTE (pokla)-7 meg amúgy egy feka gyerek (hát miért is ne), egy jó kis lassabb, de ütemesebb számra táncoltunk. Ezt bűn lett volna kihagyni! Utána persze még pózerkodtam vele, csakhogy legyen bizonyítékom, hogy ott jártam ;D

Ezután fogtuk magunkat és elindultunk a Csillagos utcára, avagy HÍRESebb nevén a Walk of Fame-re. Csillagok, csillagok mondjátok meg nekem… Miért nem jártam még itt?! Ez az utca felért három Venice-beach-csel, egyszerűen eszméletlen hangulata volt. Betaláltunk 2 bácsit, akik olyan faszán táncoltuk, hogy háromszor is visszamentem adakozni :) 

Sőt be is álltam táncolni egy pöppet, így aztán már rögtön ki is szúrtak táncosok :) Szóval így megy ez kérem szépen… Aztán ha már ennyire táncos-napot tartottunk, akkor hát befreeze-ltem a csillagok utcáján :)

Visszafele menet pedig szintén betalált pár feka, bár ők a zenéjük eladásával próbálkoztak és hát be is jött nekik. De meg kell mondjam egészen jó zene… :) 

Továbbá sikerült felvásárolni az egyik üzletet szuvenyírek terén. Sőt, ezután még egy „kedvenc boltos”-at is bejátszottunk, ahol már érett egy új bőrönd megvásárlása… Persze nem csak bőröndöt sikerült venni, de ez már más téma :D Este még sétálgattunk egy kellemes kis utcácskán, aminek sajna nem tudom a nevét :)

Fél 10 után pedig elindultunk utolsó utunkra, ami pedig Phoenixbe vezetett. Sikeres 6 óra után megérkeztünk, volt időm mosni, szárítani és nagy nehezen bepakolni. Fél 7-kor indultunk a reptérre, életem második repülése egyedül, és a legjobb az, hogy NY-ban full egyedül vagyok a szállás eljutásáig, szóval ha ezt olvassátok, akkor faszán túléltem a dolgokat! :D Reménykedem benne, hogy minden menni fog, így aztán búcsúzom, még 3 nap New Yorkozás és hát menni kell haza… Az egész szervezetem tiltakozik, de nincs mit tenni…

Addig is csók!

* * *

A következő bejegyzés még írás alatt... New York, New York!!! <3

Az előző részek tartalma:

Grand Canyon&Hoover Dam

A bűnös város