Nagy Almás sztorik

Utolsó város, kedvencek között eddig is, ezután is: NEW YORK CITY! 

Nagy Almás élményeim még Phoenixben kezdődtek... Los Angelesből hazafelé jövet nem aludtam valami sokat, 6 órás volt az út, aztán mosás, pakolás és boldogan konstatáltam, hogy plusz egy bőrönddel csak megúszom a nyarat! :D Rövid búcsúzások a reptéren, és újra magamra maradtam. 5 órás repülés után leszállhattam abban a városban, ahova mindig is vágytam...

Ezt pedig már csak ma vettem észre, de legyen ez a bevezető kép. Szóval valamikor réges régen, na azért annyira nem, de álmodoztam erről és nagyban guglizva rátaláltam egy képre. Ma, 2013. szeptember 17-én pedig ülök az új albérletemben Győrben, sajnos már hátrahagyva minden amerikánozást, megtaláltam a képeim között a kép hasonmását... Sikerült!

5 után szálltunk le a géppel, nagybátyám tanácsára a két bőrönd egyikét le akartam tenni az 1-es terminálon, mivelhogy pénteken onnan indultam haza. Hát persze egyedül egész nagynak tűnt a reptér, próbáltam összeszedni a maradék agyamat, hogy elnavigálódjak a 8-as terminálból az egyesre. Air train és társai, szóval másfél óra kevergés után (ami elég szép volt egy félig meghótt' és egy ép bőrönddel, egy nagyobb sporttáskával és egy laptoptáskával) sikeresen letettem a BénaBőröndöt az 1-es terminál Baggage Storage-ába. Ezek után a hostel helyett couchsurfinges host-omhoz indultam, akit valahova a Central Park köré tettem gugli szerint is. Na már most először is kijutni a reptérről... A metrókártya vásárlásához már kaptam is segítséget, méghozzá magyaroktól! :D Szóval elindultam FÉL HÉTKOR és nagyban haladtam a Central Park felé. Egyszer valahogy eltévelyedtem, és egy fekától kértem segítséget. Tudjátok valahogy én megbízom némelyikben, és végülis úgy hozta a sors, hogy csak "jófej fekákkal" találkoztam az út során. 

Szóval feka 'námbőr van' katona srác, és segítségemre kelt, elkísért egy darabon és még a bőröndömet is koordinálta.

A következőkben már telefonos segítséget kellett kérnem a drága török úriembertől, így kemény 3.5 órás metrózgatás után, persze ezzel már magamévá téve a város metrótérképét, megérkeztem Manhattan Uptown-jába...

Rövid csevej, jófej volt a srác, el is mentünk hát kajálni, na meg "bulira fel"-célzattal neki az éjszkának. DE SEMMI! Értitek?! New Yorkban nem volt nyitva egy kibaszott klub sem, ahol lehetett volna táncolni. Kiakasztó. Ettől persze még szeretem! :D De hát na. Mire várna az ember lánya, ha nem erre?! Így aztán korán ágyba kerültem, hogy másnapra újult erővel folytathassam az utamat.

Ugyanis a másnapot a régi Chulás munkatársakkal tölthettem :) Járkáltunk sokfelé, konkrétan lerohadt a lábunk. Voltunk Chinatownban, de hát hal, szok kici kínai, sok ember, minden egymás heyén-hátán és bűűűz... Szóval nem éppen ez lett a kedvenc helyem :D

Aztán egyik személyes kedvencem a Top of The Rock volt... 

És akkor még egy pár fotó a buzi japánoskodás által eltöltött percekből (tehát mikor konkrétan beállsz az út közepére, és tojva az egész Manhattani közlekedésre megörökíted a látványt :D)

A nap délutánjához közeledve pedig szólított a haza szállás és vonultam vissza Manhattan felső részébe... Az estét host-ommal folytattam, aki először is elvitt a Times Squarre...

... ahol szerencsére voltak még nálam is nagyobb idióták :)

Aztán elléptünk valami japánosabb "negyedbe", mindenesetre sikerült betévedni egy japán étterembe, ahol életemben először ettem sushit :) Émény, élmények hátán ;)

Éjszakai élet szerdán... Hát jobb, mint kedden, de számomra nem az igazi. Mert ha már elmásztam a halál f@száról a "jóvilágba", akkor már hip hopos buliba mennék... Az első klub olyan volt, hogy még én is elcsodálkoztam... :D Pedig aztán sok mindent bevesz a gyomrom, de amikor elmész egy NEMbuzibárba, és a FashionWeek alkalmából mindenki be van öltözve, persze ezek többsége férfinak mondható "izé", továbbá a két méteres pasi szőrös lábbal, hónaljkutyával jobban pózol, mint a Cosmo jelenlegi címlaplánya és két idiótán beöltözött "rajzfilmfigura" táncol a gogo-lányok helyett.. Na hát na... 

Szerencsére erről csak egy képem van... Nem akarok itt rémálmokat okozni :)

Az este így hamar kudarcba fulladt, így indulhattunk vissza...

Utolsó teljes napomon már egy nagyon helyi ember segítségét kértem. Ő is amúgy host-om lett volna, de aztán bronx-i lakása miatt eléggé elkapott a "hajjajjjjj, de fehérlenék én ott"-feeling, így aztán csak tourguide lett belőle. Sok felé jártunk, képekben mesélem inkább el ;)

Egész nap bóklásztunk, de végtére is jól éreztem magam :) Aztán hát egyéb okok miatt, de átkérettem magam új barátom lakhelyére magam, tehát hogy utolsó éjszakámra, de hosztoljon ő engem! Ugyebár egyedül voltam a töröknél, aztán úgy éreztem, hogy ő lehet, hogy máshogy is megismerne... Én meg "aztat" nem akarnám! :D Így inkább egy fekára bíztam az életemet... BRONXBAN!

Amúgy elmondom őszintén, egy jónagy Haszkovó-teleppel ér fel az egész. Az más kérdés, hogy hófehérkének éreztem magam, és tuti vannak borzzzzasztó helyei is, de ez a környék mondjuk egészen normális volt. Kábé ami a filmekben van, nekem tök ez jött le. Na meg a tűzlépcsők... :)

És még azért is jártam jól a fekámmal, mert másnap volt olyan drága, és kikísért a két órányira levő reptérre. Meg is várta, míg átjutok a szekjuriti ponton, aztán elváltak útjaink... És én még mindig azt mondom, hogy jó fekákat fogtam ki, és hát szerény személyem gyakrabban fordul(t) fekákhoz, mint úgy általában.. Valahogy nem féltem tőlük, de majd erről is írok, van még mit mesélnem ;)

New york-i kaladjaim itt véget értek sajnos, várt ránk 7 óra repülés Frankfurtba és még kevesebb, mint másfél Budapestre... Aztán csak leszálltunk a magyar valóságba...

Folytatása következik! ;) Viszont ezennel a nagy mesélésnek vége, már csak szemezgetni való témáim vannak. Köszönet mindenkinek, aki olvasott, kommentelt, lájkolt, megosztott! És csak remélni merem, hogy ez itt nem végződik! :)