Ha most sírnék, az tutira nem a Chula Vista miatt lenne. Ha sírnék és tényleg nagyon, akkor elsősorban azok miatt, akiket itt megismertem, mert bár most mindenkit utálok (viccelek), attól függetlenül jó néhány ember hiányozni fog. Gondolok itt például az éjszaka elefántosdit és bírkózást imitáló felső szomszédainkra, Mamára, aki reggel 7-kor csinál tojásrántottát, továbbá hajat szárít, vagy az emeletről lehúúúúúúúúúúúúgyozókat is idesorolnám. Viccet félretéve ezeken kívül szinte mindenki :) Szóval megnyitom az utolsó hónapot ...
Hogy mik is történtek mostanában?!
Elsősörben itt jártak a drága kis kámpáninktól, és az új bibliánk szerint harmad annyit kell csak kiperkálnunk, mint ahogy az eredetileg volt. Ennek örömére tartottunk egy ünnepelős estét hétfő este, ami elég ütősnek sikeredett. Annyit kommentelnék hozzá, hogy örülök, hogy másnap is szabadnapom volt :D
Így a másnap reggeli kelés eléggé nehezen ment, de végtére is sikerült 1 óra alatt összevakarnom magamat, így Krisztivel és Mesivel útnak indultunk a messzi-messzi Káláháriba. Sokat kellett sétálni az első stopposunkig, de 'asszem' megérte. Már nem emlékszem az autó márkájára, de elhangzottak ezek a mondatok:
"Még sosem ültem ilyen autóban... és nem is háyntam!"
Szó se róla, jó kislányok voltunk, pláne azután, hogy kiderült ki a drága taxisofőrünk. Utána ment a távolbanézés rendesen. Hiszen nem egy nyaraló bácsika vitt el minket (na jó, nem is egy sorozatgyilkos, vagy amolyan "futtató bácsika", mielőtt megijednétek), hanem az egyik főmuftija a Csula Biccsának. Nem egy supervisor vagy valami, hanem a nagyon nagy halak közül is az egyik cááááapa. Annyira úriember volt, hogy konkrétan a bejáratnál tett ki minket.
Szóval a Káláhári
Pancsizni készültünk, mert annyira nem telt ki belőlünk, hogy elolvassuk piciny dells-kártyánkat, miszerint nem az indoor waterparkba szól a jegy, hanem a themeparkba. Végülis nem hatódtunk meg, jó lesz ez is felkiáltással mentünk be. Első célpontunk a gokart volt. Hát... Volt már jobb is, pláne, hogy több, mint fél órát kellett várni, ami >>ilyen<< állapotban felér fél nappal. És a kocsiban is szépen jojózott a szemem ... mellett a gyomrom is :D
Kipróbáltuk még az óriáskereket (hja és mindez, ismétlem: belső részen van), tehát az ablakon keresztül néztük a kinti dolgokat. Elmentünk aztán falat mászni. Életem első falmászása, de szerencsétlenségemre papucsba mentem, így a kapott Crocs-ban (így hívják a manapság oly' menő klumpát, ugyiii?!) nem én lettem Tarzan Jane-je, de elsőnek megteszi. Aztán a szomszédban tovább majomkodtunk és járkáltunk több métermagasban kötelet és hasonló nyalánkságokat. Ennek sem tudom mi a pontos neve, szóval mondtani kötéltáncoltunk egyet.
Volt még két játék, az egyik olyan, hogy beülsz egy kis moziterembe, és mintha 4D-s moziban lennél, lötyög a szék, van rajtad szemcsi, de ráadásként kapsz még egy pisztolyt is. Na már most, hullajó játékként zombikat kellett lövögetni :D
A másik játékban pedig bemész egy sötétített szobába, ahol a falon megjelenő, és általáad kiválasztott színt kell csapkodnod kábé 2 percen belül :D Mindenesetre jól lefáradtunk, hogy az ebédünkre teljesen kiéhezetten érjünk majd :)
Denny's
A nagy utat átszelve megkerestük a fiúk által legjobbnak vélt, másnaposságűző ebédezős helyet: DENNY's.
Tipikusan amerikai, tipikusa giccses, mint a legtöbb filmben, ahol betérnek egy jó tojásosrántottára vagy valamire. Műanyag, piros, nyitott, de nagyon amerikaiiii :)
Én valami avocádos burritót ettem (emlékeim szerint), mindenesetre így nézett ki:
A sok várakozást megtörve még beültünk egy Dunkinos kávéra a szomszédba, hogy eléggé fel legyünk ébredve a mozizáshoz! Második mozi Amerikában és ismét thriller: Conjuring
Általában mindig izgalmas ez a filmválasztás. Mert ugyebár fogalmunk sincs miről szól, hallani nem hallottunk róla semmilyen formában, és a címet sem tudjuk lefordítani sosem :D A plakát viszont tetszett és azt hiszem eléggé jó választásnak bizonyult, szóval aki szereti a kellemesen elhúzott thrillereket, azoknak bátran ajánlom ezt ;)
Hazafelé 2 stoppal jutottunk haza, kihagyva a buliból mindenféle nagyobb fejest. Este még befigyelt egyik kisfőnöknek a hajvágása szintén KÖRÖMVÁGÓ ollóval, de hát ez már csak ilyen! :D
Szerdán voltam pizzakiszállítós... És nem mellesleg megérkeztek a drága kis pom-pom lányok ÉS FIÚK 1500-an... Szóval most egy hétig itt parádéznak, nem mellesleg versenyeznek a drágák. És igen, tipikusan, mint az amcsi filmekben: nagyképűek és lenéznek mindenkit. Mondjuk azért megnéznék egy-egy versenyszámot, hogy tényleg annyira "hajrá csajok"-os az egész! :D
Szóval pizzakiszállítás: az eddigi talán legrosszabb borravalóval. Mondjuk mit is várok egy jamaikaitól... Mindegy! :D
Ilyenkor fél egy után esek haza amúgy és most "szerencsére" aludni sem tudtam 3-ig, így a következő reggeli 9-es kezdés kész horror volt. Nem meglepő, hogy 3-kor már hazakívántam magam és 5-től kezdve aludtam 1 óra megszakítással másnap reggel fél 9-ig. Mintha agyonvertek volna, kábé úgy éreztem magam :D
És most csak imádkozom, hogy tényleg 11-re kell dolgoznom menni és nem néztem el ismételten.
Lassan pedig már végre ki kéne találni mikor is hagyom el ezt az államot, de nagyon nehéz a döntés, mert ki tudja mennyire nem fogják elküldeni az utolsó paycheckemet...
Randomságosságok
- mindjárt payday ismételten! :D
- a konyhában kaptunk egy felszólítást, hogy nem beszélhetünk magyarul. Pontosabban nem a magyarságnak szólt direktbe, hanem mindenkinek, akinek nem az angol az anyanyelve. Tehát beszélgethetek valakivel, ha nincs ott nemmagyar, de mondjuk akkor is segíthetünk egymásnak, ha valaki nem ért valamit. Honnan tudják, hogy miről beszélek mondjuk? Én kellemesen magyarázva is el tudok küldeni embereket melegebb éghajlatra. Nem értem...
- kábé másfél hónapja nem rohasztottam amgam az itteni víziparkban... ÉRDEKES :D
Továbbá mivel annyira jól esik kiírni a hülyeségeket a fejemből, hát gyártottam egy kisebb szösszenetet pár nappal ezelőtt az itteni problémákról... Természetesen ezt a "nagyok" nem tudták meg ILYEN szép költői módon, de tájékoztattuk őket ... És mivel az itteni társaim jól szórakoztak, hát gondoltam arra, hogy nem hagyom ki ebből az idetévedőket :) /részletek/
... mi, kik itt vagyunk a halál faszától egy köpésre levő Wisconsin
állambeli Chula Vistában (ejtsd:csula biccsa)
...
Nem kevés probléma merült fel, de próbálom kronologikus sorrendben előre bocsájtani kifogásolni való dolgainkat. Milyen kurvajó sztorit kaptunk fél évvel ezelőtt, lényegébe a mennyországba kellett volna eljutnunk, de ’asszem’ eléggé mellé lőttek a házszámozásnál. Halvány emlékeimben dereng, amikor még a „legjobban kereső hely”-ként lett elhúzva előttünk a mézesmadzag, konkrétan millionerként kéne hazatérnünk, miközben élvezzük egy (bőrrohadást kedvezően befolyásoló) aquapark élményeit és szolgáltatásait.
Próbálom elővakarni valahonnan mélyről, hogy mik is a problémák, de sajnos annyi van, nem bírok választani! Mindegyik úgy jönne és már hallom, ahogy veszekszenek, hogy „engem mondjá’ előbb lécci”. Szóval mondjuk itt van ez a pénzdolog…
Anno, valamikor Krisztus után 2012-ben vagy ’13-ban mindenki kicsengetett közel 200 000 HUFnak megfelelő pénzösszeget. Kisebb matematikai alapszabályokkal is kiszámítható, hogy bár milliomosok nem is, de még éppen mélyszegénységben levők felett lehetünk ezzel a pénzzel amit „valahogy” összehozunk. Alapjában véve nem számítgatok, de most próbálom felvázolni a dolgokat. Próbálom elképzelni, ahogy kitalálták a nagyok, hogy akkor ez a 3000$ most aztán mindenre elég lesz. Első 1500$ persze befizetnivaló zseton, és utána 1500-at pedig a majdani mézesheteinkre költhetünk. Na már most ehhez gondolom hozzájárult az, hogy 3(+/- fél hónap) Chula Vista által javasolt diétára fognak minket, továbbá alkalmazzuk az ingyen és bérmentve használható lábbuszunkat, az ESETLEGES shuttle buszok kimaradása miatt.
Merthogy UGYEBÁR az adók és mindenféle levonások után maradó saját 1500-unkból DIREKT 300$ dollárt kaptunk kajálásra. Az persze már más kérdés, hogy ezért is ugyanúgy szopnunk kell óránként 6.5-8 dollárért, de ez így van rendjén. Az embernek ugyanis alapjából véve napi egyszeri étkezésre van szüksége, ami az itteni viszonyokból ki is jön 2000 kcal-ból meg mondjuk max 3$-ból. Hja, szegény gyerek reggelizni is akar, netalántán vacsorázni is? Menjünk vadászni meg horgászni, nem?!
Sajnos itt azért nem minden ember olyan bőkezű és keresztény, szóval nem hívnak minden egyes nap hotdogozni, meg hamburgerezni a szomszéd villába, továbbá a gyerek néha megétkezne valami mást, ESETLEG NE ADJ ÚRISTEN gyümölcsöt, vagy hjéééézusom zöldséget enne, ami meg nem éppen „for free”, szóval ezt is ki kéne állnia ennek a kemény 300 $-nak.
Ki van baszva 150 ember a halál faszára és bár igen nagyon jó a levegő itt is, néha azért beleszippannánk a városi levegőbe is. Na és akkor taxi. Oké, nem kell mindennap, de azért heti egy csak befigyel. Shuttle meg sehol. Persze ez is a mi hibánk… Mert mi akarunk bulizni és mi isszuk le magunkat, persze ez már megy az 1500-ból, de még hol a vége?!
Szerény számításaim alapján, ha heti 7 nap ott kajál valaki a kajáldában és mondjuk egy tetves madárnak érzi magát, akinek elegendő egy nap 2$ mennyiségű kaja, na ez már alapból 200 dolcsi kábé (persze ez egy kibaszott madárra való adag). Ha véletlenül még enne mást is, az szerintem szerény körülmények között is van 20-30 dolcsi, ami ismételten szerény matematika tudásom szerint 12 hétre lebontva: 360$. Szóval már most megugrottuk azt a bizonyos 300-at, kérem alássan. Ehhez még jön a heti taxizgatások, mosások stb …. és akkor ez minimum 600-700$, de nem lepődök meg, ha az emberek többsége 1000$ elbasz itt.
Továbbá jöhetnénk még a szokásos mindennapi kellékekhez, mert mondjuk igazán jó dolog, ha az ember nem lapulevéllel törli ki a seggét… Továbbá én kérek elnézést a lányok nevében, hogy nem születtünk beépített tamponnal, vagy mondjuk néha kéne venni sampont. Ezek persze kis kiadások, de sok kicsi sokra megy alapon, még az „egydolcsis” boltban is vagyonokat lehet elbaszni.
Dolgozzunk többet! Ha könyörgök és sírva verem magamat a földhöz akkor is kibasznak a melóból. Húzzá haza és csá. Ha nincs munka, akkor nincs munka, távolbanézésért még nem fizettek...
És már tényleg csak egy hónap, legalábbis ami a Wisconsin-állambeli élményekről szól! Vuhúúú, repülni fog az idő! Csókoltatok mindenkit :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése