Randomságosság - 5 nap történései

Na csáááááááááááááááááááááááááááááá!

(Mesi ezt most tudom, hogy hallod, ahogy mondom! :D )

Szóval üdvözletem mindenkinek, még élek, bár elég erős gyilkossági hajlamaim vannak saját magam ellen, de még túléltem magamat! Próbálom összeszedni a maradék agysejtjeimet, hátha tudnak generálni 1-2 emlékképet az elmúlt napról. Nahát szóval akkor...

Igazából azért nem akartam írni pár napig (vasárnap-hétfő), mert gondolom nem izgalmas azt olvasni, hogy megsütöttem 20 hamburgert minden órában. 

"Először is teszek egy kis folyékony vajat a sütőlapra, aztán reájabaszom a húst, átsütöm (igazi eredeti husika), eztán meg sütővasra dobom, rányomok fél liter worchester szószt, agyonfűszerezem (mert így nagyon ámérikánis), közben előkészítem a salit, rá egy szelet paradicsom, hagyma, savanyú ubi, és a két hamburger zsemle(fél) [ez értelmes ez a szó?! :D)."

Gondolom minden álmotok ilyesmiket olvasgatni, szóval ezért nem írtam azokban a napokban. Amit viszont megtudnék említeni az az, hogy mikor 8-ra mentem doglozni (tehát lényegében "nyitom" a konyhát), akkor ott volt az egyik "legjobbfejebb" supervisorunk Chelsea. Tényleg van különbség, és nem is kicsi az otthoni és itteni főnök-beosztott kapcsolat között. Otthon miva'? Te vagy a paraszt, dolgozzá', le sem vagy szarva, tisztelet a kivételnek. Itt meg beáll melléd mosogatni, vagy kaját csinálni, ha sok a rendelés. Közben elbeszélgettek, mintha mindketten fuckin' tukán-görlök lennétek, pedig aztán nem!

A másik pozitív az kedden  mutatkozott meg. Az amcsi filmekből tudhatjuk, hogy "ezek" imádják a meetingeket. Orrba-szájba, nekünk is kéthetente lesz, már volt egy, és most volt kedden egy személyes meeting. Konkrétan arról van szó, hogy "háv ár jú duin?' és társai, hogy tetszik a meló, hol dolgoznál, hol nem dolgoznál; kivel dolgoznál, kit sütnél meg, ha vele kéne dolgoznod; mikor szeretnél day offot; és a plusz: szeretnél-e utazgatni még a meló közben, és hát perszehogy IGEN! Mesivel és Krisztivel kértünk együtt szabadnapokat, amit bár most még nem kaptunk meg (gondolom már kész volt a beosztás), viszont arra figyeltek, hogyha már "utaztam Teszkóban", akkor kipróbálnám magam kasszásként (na meg kaszásként is már, annyira emberundorom volt az elmúlt napokban). Szóval jövő héten négyszer is mehetek kasszázni, hátha gyűjtök egy kis borravalót! :P

Na igen, a borravaló úgy működik mint a filmekben, hogy a pénztár előtt van egy "tip box", amibe bele lehet dobálni a DOLLÁROKAT (há' nehogymá' centekkel legyen kiszúrva a szemünk :D). Így kéne megkeresni az itteni költenivalónkat.

Aztán közben a szálláson is történnek ám a dolgok. Ugyebár emberundorom volt legalább 90 órán át. De olyan szinten, hogy kábé 4 embert bírtam elviselni belül is mosolyogva, a többinek meg lehet, hogy igényeltem retúrn jegyet is "melegebb éghajlatra". Van ilyen, persze, hogy van. Pláne, mikor úgy érek haza, hogy Lillus hozzámszegezi a kérdést: "Neked volt egy feka átalakítód?". Egyre emlékeztem, igen, az a táskámban van... "Hjaaaa, mert a Szőke felrobbantott valami feketét". Itt valahogy elkezdtek összekapcsolódni agysejtjeim és nagy nehézségek árán eljutottam a kívánt információig: PERSZE, HOGY AZ ÉN KIKÚRT ÁTALAKÍTÓM VOLT AZ! Na persze nem az új, hanem az Apu-féle összeeszkábált cucc, ami ugyebár a 110V-ból 220-at varázsol. És persze, hogy ezt meg a nedves fürdőben kell dugdosni (nem akarom megtudni hova), és csodálkozni is kell, ha robbanik. Hát najólvanmá' (zárójelben megjegyezném, hogy nem értem minek van szájuk ... TUDJÁTOK... KÉRDEZNI... Ezek tudnak olyat is?!)

Egyéb hírek, kapcsolódva a "Hogyan utáltassuk meg magunkat a szobatársainkkal - cseh módra" cikkünkhöz:

- Vegyél egy új seprenyőt, mert az előző "diszkászting volt" és fizettesd ki a többiekkel

- se helló, se szia, se bazdmeg... csak szimplán bazdle a jónépet, hogy bár kitakarított, de ez neked nem volt olyan minőségi, mint amit megszoktál. 

- "Megbeszéltem a többiekkel is, és EGYETÉRTETTÜNK abban, hogyha valaki elmosogat az RÖGTÖN törölgessen is el... Ez nem jelent ugye problémát neked?!" - részlet abból a dialógusból, amit azután intézett hozzám Barna, miután leégettem testem 90%-át (hazudok, de ez így viccesebb :D), konkrétan sírógörcs volt rajtam, és úgy mindenkit elküldtem már a halál faszára. Ezután persze szintén szemöldök-zongorázva kell kiviharzani a szobából

- Szabadnap lévén szintén elég erősen ajánlatos felkelni 8-kor (buli utáni nap), és elkezdeni RÁNTOTTÁT gyártani, kora reggel. BAZZEG. - sad, but true.... és ma reggel!

Na és akkor még mi történtek:

Tegnap borzasztóan ébredtem, ugyanis szörnyű álmom volt. Nem valami jó arra ébredni, hogy egy igen közeli családtag elmurderelt... Amúgy is csapzott volt aztán a nap, és bár 'csak' 10-kor kezdtem, eléggé rottyon voltam. Így aztán meg sem lepődöm, hogy balfaszkodtam. Sütni kellett valamit, én meg beleejtettem valami vasat az olajba. Fogtam a csipeszt, hogy majd kiszedem, de megcsúszott és újra beleesett a vas, így szépen rám fröccsent egy adagocska. Olyan jót bazdmegoltam, ledobtam a kesztyűt, rögtön víz alá dugtam a kezem, aztán a supervisor meg jött rögtön, hogy irány az elsősegély.

Így aztán délután 4 előtt ott üldögéltem, kábé a könnyem is kifolyt, bár nem tudom mitől (hja de: fáradtság, lelkibazdmeg és társai), kaptam kenőcsöt, felvették az adataimat, aztán megkérdezték, maradnék-e még, én meg perszehogynem! Így megléphettem. 

Amúgy pedig szeretném megköszönni a pátyolgatást pár emberkének, rögtön felajánlottak kenőcsöket, sprayket, amit ki is használtam persze, és örömmel jelenthetem, hogy nem fáj már a kezem! :) Szóval még egyszer köszönöm! :* 

Esti programként így be tudtam játszani egy shoppingot... és hogy miből?! HÁT AZ ELSŐ FIZETÉSEMBŐŐŐŐŐL!

Na igen, hétfőn volt az első payday, kaptunk egy szép kis csekket, az alábbi képpel illusztrálnám magamat. Ez már az az állapot, miután láttam a számokat... Aztán hogy mi is van az arcomra írva, azt rátok bízom! :D 

Szóval így történt meg az az eset, hogy ismételten elverhettem jó pár dolcsit. De a shoppingolás mikéntje is megér egy sztorit!

... történt Krisztus után 2013 június havának 11. napján, Budapesttől majdnem 8000 km-re levő Wisconsin állambeli Wisconsin Dellsben található Chula Vista Resortban... A mi "Úristennnőnk" úgy vélekedett vala, hogy eme 150 csodálatosan internesönöl diáknak heti háromszor biztosít buszt a már említett városka helyi Teszkójába. A busz fizikai paramétereit nézve, és minimális matektudásat tekintve kiszámítható, hogy 3 hetente juthat be a diák a WalMartba, hogy némi táplálékot vegyen magához PERSZE nem ingyé'. Így szegény gyerök, ha nem akar éhen halni nyár végéig muszáj, hogy taxizzon. 

Szóval a sztori ott folytatódik vala, hogy elkezdtek gyűlni az emberek. Én még benne voltam az első 15-ben, mert örülök, ha heti egyszer véletlenül bejutok a városba, köszönhetően a jó kis beosztásnak. Végtére is a 18.30-kor induló buszra a 15 helyett 43 ember várakozott... 

Aztán megjött a busz. És 43 ember megrohamozta azt a kis szart... Kívülről tényleg totálisan szánalmasnak tűnhettünk, mint akik az életükért futnak. És hát nem jutottam fel. Pontosabban feljutottam, de állni nem lehet, padlóra ülni sem, így leszállítódtam.

Végülis fél óra várakozás és némi szervezőképesség megcsillogtatása után szereztünk 2 taxit, amivel el tudtunk menni és végre be tudtunk vásárolni. 

Személy szerint leginkább kaját vettem, na jó egy vodka is befigyelt (7 dollárért ingyé' van!), és vettem még egy zászlót, ami nagyobb, mint a másik, és amerikás poharat is... Királyságosság! :)

Az este végül egy kellemes szlovák-estnek induló partyval záródott, ami a végére elég internesönöl lett, megfűszerezve egy kis jamaikai soft pornóval, sok-sok piával, beszélgetéssel és némi hip hop zenével a végén. 

Most pedig kezdetét veszi a 3 napos "szabadságolásom", ha már a buli után sikeresen megírtam a beadandómat, és szinte nincs is dolgom. Remélhetőleg az égiek meghallgatják imáimat, és kapok egy kis napsütést valamelyik nap, hogy megpróbálkozzam ismételten fekává válni, továbbá holnap esedékes egy vacsi és mozizás a FŐNÖKökkel, pénteken romantikus randevú Lillussal Wisconsin Dellsben, és a többit meg még meglátjuk!

Hiányoztok ám nagyon, továbbra is várom az írásos megnyilvánulásotokat! Csók! :*