Kicsit bedarált a meló, tegnap konkrétan jöttem haza és aludtam is, de mindent csak szépen sorjában... Hátha szerzek még pár sírban kitörő, vinnyogó nevetést :D (mint mondjuk a tukános inggel:
Szóóóval tegnap már nem tudom milyen nap volt, de kevesebbet aludtam, mint amennyit akartam volna és ez az egész napomat, sőt még a mait is befolyásolta (tehát egy zombi hozzám képest minimum Pocahontas volt).
Akkora hero voltam, hogy délelőtt elmentem futni! Nem tudom honnan lett ehhez energiám, de mindenesetre kibebaszott jól esett. Mondjuk elég sok minden átsuhant közben a fejemben. Szépen betettem a zenémet, jó kis meganigga zenét (végre van párhuzam a feeling és a környezet között :D), aztán elindultam a "másik" irányba, tehát távolodtam Chula Vista-tól. Közben több minden felmerült bennem. Mint például, hogy remélem a futás segít, hogy - csakhogy Lillust idézzem - ne egy rózsaszín fánkként guruljak be a reptéren szeptemberben. Bár ez elég távoli dolog, el is hessegettem, és akkor jött a következő:
Ha már Amerika, akkor horrorfilmek, és és és és és mi van, ha kiugrik valami kötsög a puskájával, megerőszakol, letépi a fejem, feldarabol, elás, esetleg eléget, vagy közben megkínoz és a többi... Így jutottam el másfél kilométerre levő campingig, ami bőven elég volt, és jöhettem is visszafele. Egyenlőre ennyi lelkibazdmegolásos nyomás is elég volt nekem, szóval az első futásról ennyit :)
Következő lépés az volt, hogy szerezzünk valami kaját. Valamelyik csaj azt mondta, hogy ingyen is lehet kajálni a személyzetis kajáldában. Hát elmentünk oda, de ingyen nem lehetett. Nincs se kártya, se az említett 1-2-3$-os adagok, hanem van egy csomó kaja, aztán kg-ra mérik és azután fizetsz. Ugyebár 3$ az "amerikai" adag, hát simán be lehet puszilni egy olyat is. Az enyém szerencsére csak 1.80 volt... DE!
Megszólalt a konyhás néni, hogy vége a kajaidőnek és a maradékot megehetjük ingyé' :D Na azt képzeljétek el, mint a hiénák rászabadulunk a kajára :D Szóval megvolt az év első dinnyéje, pluszban még ananász. Az a szívás, hogy elhozni nem lehet semmit. És ez nem csak itt van így. Kész a kaja mondjuk a gyorsbüfébe, ahol én vagyok: mondjuk nem tudják eladni, vagy kicsivel többet kezdtek el sütni, és egy idő után nem lehet kiadni a vendégnek... DE NEKÜNK SEM! :D
Szóval megsirattuk a kukában landoló csirkedarabokat és borsószemeket... Szörnyű látvány volt! És már nem is kell azzal jönnöm, hogy "de Etiópiában éheznek"... Itt vagyunk példának mi! :D
Tegnap 4-re mentem dolgozni. Baromi fáradt voltam, azt hittem, hogy "csak" 11-ig dolgozom. Hát jó mondták, hogy szombat miatt tovább van nyitva, tehát akkor 12. Eszméletlenül kurva fáradt voltam, alapból négyet láttam mindenből, agyam szinte elporladt, amikor mondtak valamit, akkor csak néztem előre, mint egy zombi.
Most a Delivery részen voltam, tehát kajakiszállítósdit játszottunk. Először pizzákat kenegettem, aztán úgy 6 fele elkezdtek jönni a rendelések. Még jó, hogy még nem kellett kezelnem a rendelős gépet, ami mondjuk annyira nem nehéz, csak kár, hogy angol-ügyileg nem ott tartok, hogy lazán - faszán, de igazán - el tudjak beszélgetni amcsikkal vagy meganigga amcsikkal. Szóval rendelés felvéve, csináljuk a kajákat és utána kiszállítás. Egy filippinó csajszi tanított be (Kim), baromi cukker, volt még egy jamaicai srác is, és hát beszélgettünk a nyelvi különbségekről.. Mondjuk a "How are you?H" volt az első, amit kérdeztek... Hát ez még csak nem nehéz, tehát rögtön mondtam, hogy "Hogy vagy?".
Aztán itt jött a próbálgatás, miszerint "Hodzs vadzs? - Én nadzson jól!" -feelingben, és tényleg: nehéz a nyelvünk... Másik sztori, amit hallottam, hogy a cica-t is nehezen ejtik a jamaikaiak. Mondjuk a b*zit vagy a p*ncit könnyen... Nem értem :D
Szóval kiszállítósdinál tartottam. APA MOST BÜSZKE LENNÉL RÁM: VEZETTEM. Na persze nem áramot, hanem kocsit. Na jó, nem kocsit, hanem kis golfautót, de ha azt nézem már elég rég vezettem :) Ez a számlázós dolog még kicsit magas nekem, de mindegy.
Már említettem mennyire zombi-üzemmódban voltam, így reménykedtem elég erőteljesen, hogy elengednek időben. De kurvára NEM. Már majdnem hisztis p!csát kezdtem játszani, kajak majdnem elbőgtem magam, annyira kivoltam (hja majdnem hogy szünet se jár nekünk...), mert csak nekem kellett maradni zárni. Végül ami megmentette a kisfőnököt attól, hogy egy jót 'anyázzak', az életem első borravalója, amit meg is tarthattam [(nem) köszönöm Tesco!] :
10 kibebaszott dollár :D Vuhúúúú :)
Ezután alvás következett meglepő módon...
Mai nap még "izgalmasabb" volt, ma mentem először a Cactus nevezetű helyre. Ez egy kinti burgeres rész, ahol először is jól megizmosodik az ember, mire leveszi az összes fából készült táblát (ami úgymond az ablakot helyettesíti - mondom, hogy hulla vagyok, már nem vagyok képes gondolkodni).
Végülis kábé 10 ember vásárolt ma nálunk kaját, de a kisfőnök baromi jó fej volt, ugyanis csinált nekünk koktélt, sőt még a cheeseburgert is megkóstolhattuk... SŐŐŐT még valami hurkaszerű cuccot is hotdogban. Munkatársam szerint inkább egy szardarabhoz hasonlít, én meg nem mondom, mire gondoltam először :D
1 órával előbb végeztem ma, ennek most marhára örülök amúgy, és végre behoztam a lemaradásom itt is, talán most már vége a jetlag-féle kínlódásnak, szóval rápihenek az éjszakára, várom a szobatársamat :)
Majd jelentkezem, tsók! :*
Büszke is vagyok!
VálaszTörlésNati soha nem játszik hülye p.tschát. :D Vördögke
VálaszTörlés